Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) VII. kötet (Budapest, 1914)
76 Hiteljogi Döntoénytár. K-t is magukban foglaló jelzálogos terhekkel arányban álló részét, eme terhek kitöröltetéséig visszatartotta. Ezen eladás után jött létre 1908 jun. 12-én a vb. M. F. s alperes közt az ezúttal megtámadott az a szerződés, mely szerint a vb. a r—i ingatlanait eladta alperesnek, aki a 43,113 K vételár fejében átvállalta a megvett ingatlanokon volt 25,000 K terhet és kijelentvén, hogy a t—i akkor már a B. és P. czég tulajdonát képezett ingatlanon zálogjoggal biztositott 20,000 K követelésére is ki van elégítve, a 20,000 K erejéig bekebelezett zálogjogának kitörlését megengedte. A törlési engedély alapján ez a zálogjog kitöröltetvén, a B. és P. czég a visszatartott 20,000 K vételár részletet kiűzette az eladó M. F.-nek. Az alperes tehát megkapta a vb. által eladott r—i ingatlanokban azt a 29,000 K követelését, amely egyébként, az akkor már B. és P. czég tulajdonába került t—i jelzálogos ingatlanból volt volna kielégíthető, de ennek ellenében felszabadulván a vb. állal B. és P.-nek eladott t—i ingatlan az alperes jelzálogos követelése alól, a vb. megkapta azt a 20,000 K-át, amely különben az alperes követelésére volt volna fordítandó. Az alperes a vb. vagyonába befolyt ellenérték fejében szerezte meg tehát a vb. r—i ingatlanait, illetve azoknak a 20,000 K-nak megfelelő hányadát s így a vb.-nak s az alperesnek a r—i ingatlanra nézve kötött adásvételi ügylete maga nem károsította meg a csődhitelezőket. Az ügyletnek a csődtörvény 28. § ának 2. pontja alapján való megtámadhatásához azükséges a joggyakorlat értelmében, hogy a megkárosítás magában az ügyletben benfoglaltassék és ne a közadós valamely későbbi ténye következtében álljon elő és illetve az ügylet utólagos következményeiben nyilvánuljon meg. A jelen esetben nem forog fenn a csődtörvény 28. §-ának 2. pontja alapján való megtámadhatásnak imént leirt feltétele, miután a közadós vagyonába befolyt ellenérték melleit történt alperesi vagyonszerzés maga nem járhatott a hitelezők megkárosodásával s mert annak, hogy a közadós valamely későbbi tényével megkárosította hitelezőit, nem lehet a fentidézelt gyakorlat értelmében az alperesi ügylet hatályosságára befolyással, ez okból azon felperesi állitásnak, hogy a vb. az alperes törlési engedélye folytán B. és P. tői felvett 20,000 K-t nem szolgáltatott be a tömegbe, s hogy abba készpénz nem letl leltározva, nincs a per eldöntésére jelentősége. A csődtörvény 28. §-ának 2. pontjára alapított keresetnek sarkalatos kelléke, az alperesi ügyletben rejlő megkárosítás nem forogván fenn, tehát a megkárosításra irányult szándék létezésének s ezen szándékról való alperesi tudomásnak kutatása tárgyta-