Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) VI. kötet (Budapest, 1913)

Hiteljogi Döntvénytár. 11 tést? illetve, hogy a közigazgatási hatóság helyesen állapitotta-e meg az örökösökkel szemben a jelzett időre az emiitett javadalmazást? E részben az említett határozat hatályában fentartható nem volt, mert a hagyatéki leltár igazolja, hogy G. I.-né halála után annak üzlete bezáratott. Az örökhagyó örökösei tehát ezen tényükkel kétségtelen jelét adták annak, hogy az üzletet tovább folytatni nem kívánják. Ekképpen a kereskedelmi üzlet megszűnvén, elesett azon feltétel, melyen alperesnek üzletvezetői meghatalmazása alapult. Ezen idő után ő az általános magánjogi elveknél fogva csak az 1884: XVII. tcz. 92. §-ának létesített jogaira, azaz a felmondás idejére járó három havi fizetésre tarthatolt igényt. Nem változtat ezen az, hogy később a hagyatéki bíróság részéről alperes a hagyatékhoz tartozó bolti áruk és felszerelési czikkek elárusitásával megbízatott, mert ezért részére külön havi díjazás állapíttatott meg, és alperes azt fel is kezelte. Ugyanazért a közigazgatási határozat csak annyiban volt hatályában fentartandó, amennyiben az üzletvezetői fizetés alperes részére az örökhagyó halála után rövidesen következő hó 1-től számítandó három havi időre állapíttatott meg, egyéb részében pedig a fenti határozat hatályon kívül helyezendő volt. Egyszersmind kötelezendő volt alperes arra is, hogy a kiutalt és kifizetett 2400 K-ból hét hónapra eső részt s járulékait felperesnek fizesse vissza. (1910. évi márczius 19. 2311/910. sz. a.) A debreczeni kir. tábla: Az elsőbiróság ítéletét arra való tekintettel, hogy az örökösök egyetemét illető követelés behajtása iránti lépések megtételére az érdekelt örökösök bármelyike is fel van jogosítva, s annak, hogy az ez iránti keresetet nem az összes örökösök teszik folyamatba, csak az a következménye, hogy a marasztalás nem a fellépett örökösök kezéhez való fizetésre, hanem a követelésnek birói letétbe helyezésére terjedhet, azzal a részbeni változtatással, hogy alperes a marasztalási öszszeget az örökösök javára a hagyatéki bíróságnál birói letétbe tartozik helyezni, helybenhagyni kellett indokaiból és azért, mert az alperes mint a hagyatéki ügyben érdekelt egyik főörökösnek a férje, már a haláleset, illetve a leltár felvételekor tudomást szerzett arról, hogy az örökösök az örökhagyó üzletét fenntartani nem akarják, ilyen körülmények közt pedig alperes igénye egyébre mint a felmondási időre járó illetményre még azon esetben sem terjedhet ki, ha való volna is az, hogy az üzletben az elárusitás pár napi megszakítással egészen 1905 június 6-ig folyt. (1911 jan. 25. 4440/910. sz. a.)