Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) VI. kötet (Budapest, 1913)

100 Hiteljogi Döntvénytár. lyekuek abszolút keresztülvitele a munkát, illetve szolgálatot vállaló legjogosabb emberi érdekeinek méltánytalan megsértésével járna. Ilyenkor lép közbe a modern törvényhozás és ennek hijján a jogos érdek megvédésére hivatott biróság, erkölcsi és társadalmi okokból szükségképen és kötelességszerűen a gyöngébb felet oltalmazva, annál is inkább, mert ezzel elejét veszi egyes érdemes ekzisztencziák igazságtalan tönkremenésének és a szegényellátásra szorulók tömeges szaporodásának. így keletkeznek az összes modern törvényhozások ama rendelkezései, amelyek jogi szempontból hatálytalanoknak mondják ki a munkaadó, illetőleg a főnök bizonyos kötelezettségeinek szerződéssel megszorítását vagy megszüntetését a munkás, illetőleg alkalmazott rovására; amely rendelkezések a felmondás körül az alkalmazott érdekét abszolút hatálylyal védik; amelyek kizárják az egyes munkájának illetőleg szolgálatának túlságosan hosszú időre lekötését vagy az u. n. versenytilalomnak egyoldalúan korlátozó alkalmazását stb.; oly intézkedések, amelyek közül egyesek a fönnidézett hazai törvényeinkben is feltalálhatók és amelyeket a magyar polgári törvén} könyv tervezete is, mint a mai jogászi és társadalmi közfelfogásnak megfelelőket, általános magánjogi szabályok gyanánt javasol törvéineink közé iktatni. Hasonló megítélés alá esnek a magánalkalmazott végellátásáról rendelkező jogszabályok is, mert ezeknél sem tekinthetők joghatályosaknak azok, amelyeknek az alkalmazott a maga nyilvánvaló hátrányára csakis a fönn vázolt kényszerítő helyzetben veti magát alá. A magánalkalmazott számára a felperes igényéhez hasonló módon és a legtöbb esetben biztosított végellátás ugyanis abban különbözik lényegesen az állami alkalmazottak végellátásától, hogy ez az utóbbiaknál sajátképpen az illetményeknek egyik neme, amely a megfelelő megélhetésre rendesen elégtelen javadalmazás aránylag csekélységének egyik szokásos indító oka, de egyben kiegészítője is olyképpen, hogy az az életfogytiglan alkalmazás és az állam gondoskodásának az alkalmazott családjára is kiterjesztésének jelképes bizonyítéka gyanánt jár a valóságos szolgálatot már nem teljesítő tisztviselőnek, ennek halála után pedig családja tagjainak, bár módosult alakban és mértékben, az ő köztisztviselői viszonyából kifolyóan, még pedig ugy, hogy erre a végellátásra — a hatályos törvények rendelkezéséhez képest — neki és illető hozzátartozóinak állandó virtuális joga van. A magánalkalmazott ezt a virtuális jogot a nálunk még nem létező törvényes rendelkezés hiányában, magánúton létrejött alakulások szabályai szerint, rendesen a maga takarékosságával és ugy szerzi meg, hogy javadalmazásának bizonyos hányadát fizeti az