Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) VI. kötet (Budapest, 1913)

Hiteljogi Döntvénytár. 61 A szegedi kir. tábla: Az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: Az elsőbiróság Ítéletét az alperes czég kártérítési kötelezettségének megállapítására vonatkozó részében felhozott indokainál fogva és még azért kellett helybenhagyni, mert a felperes a jelen volt tanuk többsége által bizonyított azt a kívánságát, hogy W. F. czégtag a felelősség elvállalására nézve telt nyilatkozatát adja neki Írásban, P. B. és B. L. tanuk vallomása szerint azzal a kijelentésével kapcsolatosan fejezvén ki: «nem adok az ur szavára semmit)), nyilvánvaló, hogy a felperes nem sértési kicsinylési szándékkal használta a most idézett kifejezést, hanem válaszának. P és B. tanuk által bizonyított egész tartalma csak azt fejezi ki, hogy a felelősségnek W. F. által szóval történt elvállalása őt meg nem nyugtatja, hanem annak írásban kiadását kívánja. Ily kapcsolatban azonban az alperes által meg nem engedettnek jelzett nyilatkozatnak és magatartásának a czégtaggal, mint főnökkel szemben sértő tartalma nincs. A kártérítés mennyiségét illetően indokain felül még azért kellett az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyni, mert a fenforgó esetben az A) alatti szerződés tartalma szerint a 4000 korona végkielégítési összeg tényleg kártérítés jellegével bir, mert a felmondási jog kizárásával meghatározott időre felfogadott kereskedő- és iparossegéd a szolgálatból való jogosulatlan elbocsáttatása esetében az egész hátralévő szolgálati időre járó fizetését és más kikötött járandóságait követelheti, ez azonban a jelen esetben 1915. évi november hóig számítva, a felperes által érvényesített 4000 korona követelést jelentékeny mértékben meghaladná s ebbe a jogos követelésbe csak az a jövedelem számitható be, a mit a felperes más alkalmazásban keresett, vagy saját hibáján kivül kereshetett, azt azonban, hogy a felperes egyáltalában kapott-e más állást vagy foglalkozást, illetve, hogy ilyent elfoglalni saját hibájából elmulasztott, az alperes a felperes tagadásával szemben nem bizonyította. (1941 febr. 9-én, 3863/1910. sz. a.) A kir. Ouria: A másodbiróság ítéletét helybenhagyja a benne felhozott és felhívott indokok alapján és azért, mert a perben álló felek között létrejött szerződés szerint az alperest felmondási jog meg nem illette, az alperesnek azt a kijelentését tehát, hogy a felperesnek felmond, a felperes nem értelmezhette másként, minthogy az alperes őt a szolgálatból elbocsátotta. * ¥ = V. ö. Hiteljogi Dtár. II. 32., 85., 160., 133., III. 41., 46, 47., IV 20., 60., 78., V. 100., 131., VI. 4. számú esetekkel és jegyzeteikkel.