Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) V. kötet (Budapest, 1912)

Hiteljogi Döntvénytár. 7 ménynek, hogy a nevezettnek hét testvére többnyire fiatal korban tüdővészben halt el. Eme körülménynek elhallgatása sem szolgálhat tehát a biztosítási szerződés érvénytelenítésére. Felperest tehát megilleti az érvényes szerződés alapján a biztosítási összeg. (1909. évi márczius 34. 36,289/909. sz. a.) A budapesti kir. tábla: Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja indokaiból s azért, mert az orvosszakértők egybehangzó véleménye alapján a kir. tábla is megállapította, hogy azáltal, hogy testvéreire vonatkozólag a felperes nem a valósághoz hü adatokat közölt, a szerződés kötésre fontos tárgyi adatokat el nem hallgatott. (1910 jan. 19. 1539/909. v. sz. a.) A kir. Ouria: A másodbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: A kérdőív azon kérdésére, hogy hány fivére haíi el, minő korban és betegségekben, továbbá, hogy hány nővére él, egészségesek-e azok s hogy hány nővére halt el, minő korban és betegségekben, a biztosított feleletet egyáltalán nem adott, mert a rovatoknak az a része, ahol a feleletnek kellene beirva lennie, vonással át van húzva, ez pedig a kérdésre adott tagadó felelettel egy jelentőségűnek nem tekinthető, hanem annyit jelent, hogy a biztosított ezen kérdésekre feleletet egyáltalán nem adott. Ilyen esetben pedig a közlési kötelezettség megsértésérői nem lehet szó, mert a biztositónak jogában s amennyiben eme körülményre kifogást akar alapítani, kötelességében is állott a biztosítottól határozott feleletet követelni. Az pedig, hogy a biztosított apja nem tüdőgyulladásban, mint ezt a biztosított bevallotta, hanem állítólag tüdővészben halt el s hogy a biztosított a 12. kérdésre adott feleletében azt mondotta, hogy még életben levő, vagy már elhalt közelebbi rokona sorvadásban nem szenvedett, még ha bizonyítottnak is volna tekinthető, hogy a biztosított apja és több testvére tüdővészben halt el, az elsőbiróság által a részben felhozottakon felül jelentőséggel már csak azért sem bír, mert a perben nincs adat arra nézve, hogy a biztosított néhai apja és testvérei betegségének természetéről és minőségéről kétségtelen tudomással bírt volna. Az alperesnek a KT. 474. és 475. §-a alapján felhozott kifogásai tehát ezen okokból mellőzendők. Ezzel a kiigazítással egyébként a másodbiróság ítélete felhívott és felhozott indokaiból hagyatott helyben. — V. ö. a 4. sz. a. közölt 693/1910. sz. esettel és jegyzeteivel.