Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) V. kötet (Budapest, 1912)

Hiteljogi Döntvénytár. 3 zoüak magasabb egyezségi ajánlatát elfogadta. A felperes meghatalmazottai s alperes közt a kár összege tekintetében létrejött egyezséget tehát nem lehet hatálytalannak tekinteni. Ennélfogva felperesnek az a keresete, melyben kisebb avulási százalék számításba vétele mellett az egyezségileg megállapított káron felül még 60,628 K kárt számit ki és követel az alperesen, nem alapos, minélfogva keresetével el kellett utasítani. (1909 márczius 3. 85,308/908. sz. a.) A budapesti kir. tábla: Az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja indokainál fogva és azért, mert csalárd megtévesztést a saját vagy meghatalmazottja szerződési nyilatkozata érvénytelenségének okául a szerződési nyilatkozatot megtámadó fél csak ugy hozhat fel sikerrel, ha a vele vagy meghatalmazottjával szerződő másik fél nyilatkozatának vagy más tényének csalárdságát, vagyis a valóságnak meg nem felelő voltát fel nem ismerte, vagy fel nem ismerhette; ennek azonban épp az ellenkezője áll azon oknál fogva, hogy a felperes meghatalmazottai a 3. 7. alatti kárbecslésre vezetett megjegyzés szerint a becsű egy része tekintetében a biztositott tárgyak avulási százalékát tulmagasnak jelezve, a kárösszeg aránylagos felemelését kérték; részben még azért, mert a felperes meghatalmazottai nem voltak elzárva attól, hogy az alperes által alkalmazott kárbecslők becsüjét a maguk részéről szakértőkkel ellenőrizzék s ekképp az alperesi kárbecsü esetleges helytelenségéről még a kárösszegre vonatkozó megállapodás létesítése előtt meggyőződjenek; továbbá, mert a fenyegetés által előidézett kényszert, mint jognyilatkozat érvénytelenítési okot csak akkor lehet sikerrel felhozni, ha a fenyegetés jogellenes volt; már pedig az alperes nevében eljárt személynek a felperesi meghatalmazottakhoz intézett kijelentése, hogyha nem fogadják el a felajánlott kárösszeget, akkor alperes önként nem fizet, hanem lépjen a felperes a per útjára, még valósága esetén sem foglal magában jogellenes fenyegetést, hanem csupán alperesnek abbeli akaratnyilvánítását, hogy a kárbecslői által meghatározott kárösszegnél többet csak birói határozat folytán özet; ahhoz pedig mindenkinek joga van, hogy a vele bármely jogviszonyban álló személylyel támadt vitájának sorsát megegyezés létre nem jötte esetére a biró döntésétől tegve függővé. (1910 márczius 8. 2330/909. v. sz. a.) A kir. Curia: A másodbiróság Ítéletét indokai alapján helybenhagyja. * * = V. ö. Hiteljogi Dtár II. 43. sz. esettel és a hozzá irt jegyzetekkel.