Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) IV. kötet (Budapest, 1911)

Hitei jogi Döntvénytár. hanem a K. T. 238. §-a éneimében akként szerzik meg, ha a szövetkezeli lag az üzletrészét s ezzel járó tagsági jogait az igazgatóságnál "történt bejelentés melleit átruházza, leltévé hogy az alapszabályok másként nem intézkednek. Az átruházáshoz tehát szükséges az átruházó fél kifejezett nyilatkozata, s a szövelkezet értesítése, emellett a szövetkezet az üzletrészek átruházását alapszabályaiban ki is zárhatja, vagy bizonyos feltételek állal korlátozhatja. Ezekből következik, hogy a részjegyek birtoklása magában az üzletrészhez jogot nem ad, a kiállító szövetkezettel szemben követelés érvényesítésére nem jogosít, hanem a birlaló harmadik személy szerződési uton csak az üzletrész átruházása által juthat a tagsági jogok élvezetébe. Végrehajtási kényszer utján pedig az üzletrész egyáltalában át nem ruházható s a végrehajtási törvény 123. §-ában meghatározott eljárásnak a részjegyek megszerzése esetében sem lehetne helye: mert a K. T. 238. §-a csak az önkéntes átruházás esetét szabályozza, ellenben azt, hogy a szövetkezeti tagnak minő igényei s milyen feltételek mellett szolgálhatnak végrehajtás tárgyául s a foglalás folytán a szövetkezeti tagnak mely jogai mennek át a végrehajtatóra, azt a K. T. 239. §-a határozza meir. Ennek a szakasznak s a K. T. ott feliivott 95—96. §-ainak egybevetett rendelkezései értelmében pedig a foglaltató hitelező nem támaszhat igényt a befizetett üzletrészhez, tehát a részjegyekre befizetett összegekhez, hanem követelése kielégítése végett csak az adós szövetkezeti tag osztalékát, illetőleg előleges felmondás után a tag kiválását s annak alapján azt az összeget követelheti, mely a társaság feloszlása, (illetőleg a tag kiválása, K. T. 237. §.) esetében a végrehajtást szenvedőt a szövetkezettel szemben megilletné. Felperes tehát a végrehajtást szenvedő követelésének letiltása által csak a K. T. 239. § ában meghatározott jogokat szerezheti meg, melyek gyakorlásához a részjegyek megszerzése nem szükséges. Másrészt ha azok felperes birtokába jutnának, illetőleg birói letétbe helyeztetnének, akkor sem követelhetné a felperes, hogy a szövetkezet a részjegyekre befizetett összegeket neki szolgáltassa ki, sem azt nem kérhetné, hogy a szövetkezeti tagsággal járó jogok és előnyök végrehajtásilag reá ruháztassanak, vagy kielégítése végett árverésen eladassanak. A részjegyek letétele iránt indilolt keresetnek tehát akkor sincs jogos alapja, ha azokra az alperes saját követelése alapján zálog, illetőleg megtartási jogot nem gyakorolhatna. Ennélfogva nem kellett foglalkozni azzal a panasszal, hogy az alperes záloggal biztosított követelése megszűnt, s hogy az a követelés, melynek alapján