Gallia Béla (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) III. kötet (Budapest, 1910)
Hiteljogi Döntvény tar. (17 felett az Országos Pénztár igazgatósága tartozik határozni, és pedig haladéktalanul, rendszerint oly időben, hogy a betegsegélyezési táppénz beszüntetésekor a járadék első részlete már felvehető legyen, ellenkezőnek tekinti a Budapesti Kerületi Munkásbiztositó Pénztárnak azt az eljárását, hogy a baleset után csaknem egy év leteltével, midőn a sérült gyógykezelése is már befejezést nyert, s midőn a pénztári főorvos a munkaképesség csökkenés fokát már határozott százalékokban meghatározni tudta, az ügy iratainak az Országos Pénztár határozathozatala végett felterjesztése helyett az igényjogosult fél nyilván állandó járadékigényének érdemi megállapításába bocsátkozott, s mindeddig nem tette meg a kezdeményező lépést az iránt, hogy az igénynek a választott bíróság előtti pert megelőző eldöntésére hivatott Országos Pénztár igazgatósága az ügyet határozata tárgyává tehesse. Tekintve, hogy a sérülés súlyosságára tekintettel muló munkaképesség-csökkenésnek fennforgása a jelen esetben, már az eddigi vizsgálatok eredménye szerint is kizártnak tekinthető, de a «muló» kitétel különben sem értelmezhető oly módon, hogy az alatt évek multán bekövetkező javulás állapota is értetődnék, időleges járadék megállapítása iránti intézkedés tételének ez esetben törvényes alapja nem volt. És a törvénynek az a rendelkezése, hogy a 88. §. utolsóelőtti bekezdésében érintett kivételes esetekben a Kerületi Pénztár ideiglenes járadékot állapithat meg, szintén nem jelenti azt, hogy az Országos Pénztár határozathozatala évekig elodázható, vagy a járadéknak a Kerületi Pénziár részéről időnkénti fokozatos leszállításával teljesen kijátszható volna. Ilyen eljárás nem felelne meg a törvény azon félre nem érthető czélzatának, hogy a sérült fél igénye a lehető legrövidebb idő alatt állandó járadék feletti határozathozatallal a baleseti kártalanítás fedezésére kötelezett, s ez alapon az állásfoglalásra elsősorban illetékes Országos Pénztár igazgatósága részéről rendeztessék. A választott bíróság megfontolás tárgyává tette azt is, hogy milyen gyakorlati nehézségekkel s a felekre nézve többoldalú joghátrányokkal járna az, ha a járadékigények megállapítása az elkerülhetetlenül kivételes esetektől eltekintve, rendszerint előbb a Kerületi, utóbb pedig az Országos Pénztárnál, majd a választott bíróságoknál is több alapon képezné eljárás és Ítélkezés tárgyát. Tekintve, hogy az igénylő felek rendszerint állandó munkaképességcsökkenést vitatnak, s perjogi alapelvi okból nem zárhatók el attól, hogy ezen igényük a választott bíróságot megelőzőleg az Országos Pénztárnál tétessék határozat tárgyává, s e határozat ellen az ítélőtáblák székhelyén szervezett választott bíróságoknál elbírálandó korlátlan felebbezéssel három hónapon belül élhessenek (törvény 90., 91., 167. §§.; Elj. Rend. 52., 218. §§.) 5*
