Fabiny Ferencz (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) I. kötet (Budapest, 1908)

Hüeljogi Döntvénytár. 429 81. .A megtartási jog fogalmához képest, amely abban áll, hogy az ezzel a joggal bíró hitelező arra van feljogosítva, hogy adósának az ő (hitelező) jogszerű es tényleges birtokában lenn tárgyai kiadását megtagadhatja mindaddig, amig az adósa ellen fenálló lejárt követelésre nézve kielégítést nem nyer, a váltótörvény 108. §-ában szabályozott megtartási jog az által keletkezik, hogy a hitelező, akinek lejárt váltókövetelése van, egyszersmind az adósa tulajdonát képező, az id. §. 1. bekezdésében körülirt természetű és jogszerű uton rendelkezése alá került tárgyaknak tényleges birtokában van. Ezen eredeténél fogva pedig a megtartási jog kihat a jelzett keletkezési időpontot követő időben a megtartás tárgyára a harmadik személyek áltat szerzett jogokra is, tekintet nélkül arra, hogy a váltóhitelező a váltótörvény 108. §. utolsó bekezdése értelmében az adóst már értesítette, s illetőleg megtartási jogát a váltótörvény 109. §-a értelmében keresettel már érvényesitette-e? Ezekből folyik, hogy megtartási joggal bíró fél, ezt a jogát, az adós egyéb hitelezőivel szemben foglalás esetében, elsőbbségi igényének bejelentése utján is, és pedig esetleg még a váltótörvény 109. §-ában emiitett keresetnek benyújtása előtt is érvényesíthető. (Curia 1906. évi 1112/906. sz. a. — A Curia V. tanácsának 5. sz. elvi jelentőségű határozata.) = Szövegét 1. Dlár IV. f. V. k. 470. sz. a. Hiteljogi Döntvénytár. I. Ü