Fabiny Ferencz (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) I. kötet (Budapest, 1908)

Hiteljogi Döntvénytár, csödnyilásig a pénztári utalványokat ő be nem válthatta, a a vevők eme utalványon alapuló követelés valódiságáért s behajt hatóságáért, mint bármely m;'is magánkövetelés engedményezője felelősséggel tartoznak. Alperesek azzal védekeznek, hogy az alku ugy állott, hogy felperes nekik adja ingatlanát 4600 K értékű soproni épitőbanki utalvány és 3290 K készpénzért, s mert az ingatlan egyenértéke ilykép kiegyenlítést nyert, azért foglaltatott az irásos s/.erzödéshe he, hogy ezt az árat nyomban és hiánytalanul kiegyenlítették. A kir. törvényszék megállapítja, hog) a felek közt létrejött ügylet adásvételi szerződésnél más ügyletnek nem minősíthető s az átadott pénztári utalványok nem csereértéknek de fizetésnek adott értékpapírnak tekintendők s ennélfogva eldöntendő kérdés csak az, hogy a pénztári utalványoknak fizetésül történt átadása időpontjától az esedékesség idejéig azokban bekövetkezett értékcsökkenés veszélyéi a szerződő felek közül ki viseli? Minthogy nincs jogszabály, amely azt állapítaná meg, hogy a magánpénzintézetek által kibocsátott értékpapírok a bennök rejlő követelés átadása esetén a behajthatóságért való szavatosság tekintetében egyéb magánkövetelésektől eltérő jogi megítélés alá volnának vonandók, a kir. törvényszék az alperesek felelősségét fenforgónak találta az iránt, hogy az általuk fizetésül adott pénztári utalványokat 1901 nov. 19-én mint a felmondási időben a kibocsátó pénzintézet be fogja váltani, amennyiben pedig ez be nem következett amiatt mert a pénzintézet csődbe jutott, alperes mint vevők az értékében csökkent értékpapírral kiegyenlített részben azonban behajthatlanná vált vételárat egyetemlegesen megfizetni kötelesek stb. (1905. évi április hó 8-án 1773/905.) A győri kir. tábla: Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja indokaiból és az alperes szavatosságának megállapítására nézve azért is, mert a vevő felek felperesnek a bemutatóra szóló s már előzőleg felmondott pénztárjegyeket fizetés helyett szolgáltatták, az azokon alapuló követelésnek fennállásáért és behajthatóságáért tehát — ellenkező megállapodás hiányában — a felperesnek annál inkább szavatolnak, mivel az ily módon való teljesítés valóságos fizetésnek csak akkor tekinthető, ha a pénztárjegyek kibocsátója azokat a lejáratkor teljes értékükben tényleg beváltotta. (1905 május 25. 1276/905.) A kir. Ouria: A kir. tábla Ítéletét felhozott s az elsőbiróság ítéletéből elfogadott indokolásánál fogva helybenhagyja.