Fabiny Ferencz (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) I. kötet (Budapest, 1908)
Hiteljogi Döntvénytár. 1-2'.'. A dévai kir. törvényszék: A sommás végzést hatályában fentartja. Indokok: Alperesek azon alapon kérték a keresetet elutasítani, hogy felperes a váltót önhatalmúlag a váltókötelezettek beleegyezése nélkül utólag telepítette, minek folytán az óvás jogtalanul* lett az elfogadó lakhelye helyett a telep helyén felvéve, miért is az óvás érvénytelen lévén, alperesekel \állójogi kötelezettség nem terheli. Minthogy pedig alperes ezt a kifogásukat nem bizonyították, s minthogy a felvett óvás a váltótörvény 43. §-a alapján törvényesnek bizonyult: ennélfogva a sommás végzést hatályában fentartani kellett. (1905 november 3. 8298/905.) A kolozsvári kir. tábla: Az elsőbiróság ítéletét részben megváltoztatja, L. A. elfogadó a 260 K tőke után csak 1905 július 11—tői köteles 6% kamatot fizetni, felperes a kamat többlet óvási és váltódij iránti igényével L. A.-val szemben, a másik két alperessel szemben pedig keresetével egészben elutasittatik. Indokok: Maga felperes utalt arra, hogy a váltó akkor, mikor felperesnél értékesíttetett, telepítve nem volt, s azt vitatta ebből folyóan, hogy alperesek ezáltal jogot adtak neki arra, hogy a váltót telephelylyel ellássa. Eszerint kétségtelen, hogy a telepítés a váltónyilatkozatok megtétele s a váltónak alperesek által való kiadása után eszközöltetett. A váltóbirtokos a váltótörvény 93. §-a értelmében a váltót csak a lényeges kellékekkel töltheti ki. Ezek közé a telepítés nem tartozik. Hogy pedig az utólagos telepítést az alperes beleegyezésével eszközölte volna felperes nem is állította. Azt sem állította a felperes, hogy a nála mint váltóbirtokos pénzintézetnél az az állandó gyakorlat állott volna fenn, hogy az ottani leszámítolt váltókra fizetési helyül a pénzintézetet jelöli meg, s hogy a gyakorlatról alpereseknek tudomása lett volna. Ezek szerint a váltó tartalmának a kötelezettek beleegyezése nélküli megváltoztatása nem létezőnek tekintendő, s joghatálynál nem bir; következőleg a kibocsátóval és forgatóval szemben érvényesíthető visszkereset fentartása érdekében a váltótörvény 41. §-a által előirt fizetés végetti bemutatás és az óvás az óváslevélből kitetszőeu a visszkereseti jog fentartására nem alkalmas, mert a váltó tartalmának jogellenes megmásitása nem mentette fel a váltóbirtokost attól, hogy a váltót fizetés végett magánál az elfogadónál mutassa be s azt ugyanott és ne a telep helyén óvatolhassa. A váltó nem lévén jogszerűen telepitettnek tekinthető, óvásfelvétel nem volt szükséges, s így az elfogadó felelőssége, ki aláírását elismerte, kétségtelen. (1906 február 5024/907. 5.)
