Fabiny Ferencz (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) I. kötet (Budapest, 1908)

Hiteljogi Döntvénytár. rülhető nem volt, mert ha egyszer a sodronykötélcsomag dőlni kezd, azt feltartani nem lehet s csak elugrással lehet menekülni; végül, hogy ifj. Cs. A., Sz. J. tanúvallomása szerint a kérdéses munka elvégzésében segédkezéshez senkitől utasítást nem kapott, hanem önként segített. Ezen tényállás alapján pedig felperest keresetével elutasítani kellett. A perbeli baleset ugyanis, habár alperes vasút üzlete körébe tartozó szolgálat közben történt, nem sorozható azok közé, melyekre az 1874: XVIII. tcz. a vasutak különleges felelősségét megállapítja, mert ezen különleges üzemi felelősséget a jármüvek erőmüvi és pályához kötött menetelésével kapcsolatos veszély indokolván, az csak oly balesetekre alkalmazható, melyek menetelés közben történvén, ezen különleges veszélylyel okozati öszszefüggésben vannak. Es minthogy a sodoronykötélcsomag beraktározása rendszerint veszélylyel nem jár és igy az állandó veszélyeztetéssel járó foglalkozásokra fennálló felelősség alkalmazásának nincs helye, alperes felelősségének kérdése az általános magánjog szabályai szerint volna elbírálandó s annak eldöntésétől volt függővé teendő, hogy alperes részéről a baleset keletkezte körül mulasztás forgott-e fenn vagy sem? Minthogy azonban a fentebb megállapított tényállás szerint a kérdéses munka elvégzéséhez 6 ember elégséges volt és 6—7 embernél több nem is alkalmazható, és minthogy 6-nál több ember ember alkalmazása esetén is a sodronykötélcsomag elesése, ha az dűlni kezd, meg nem akadályozható és igy a baleset csak sikeres elugrás utján lett volna elhárítható, alperes és illetve meghatalmazottjai részéről mulasztás fenforgása megállapítható nem volt. (1905 deczember 30. 38,407. szám alatt.) A budapesti kir. tábla: Az elsőbiróság ítéletét a benne felhozott indokok alapján helybenhagyja. (1905 június 26. 4968. sz. a.) A kir. Ouria: Mindkét alsóbiróság ítéletét megváltoztatja. Alperes kártérítési kötelezettségét felperessel szemben megállapítja s az elsőbiróságot utasítja, hogy a kárkövetelés mérve tekintetében hozzon uj határozatot. Indokok : Nem vitás, hogy a felperes fia ifj. Cs. A. az alperes szolgálatában állott a budapesti nyugoti pályaudvaron, mint raktári munkás. Az elsőbiróság Ítéletében megnevezett tanuk vallomása szerint pedig 1903 deczember 24-én ifj. Cs. A. a baleset 3 darab «F. et G.» czég részére érkezett s e czég által vidékre még az nap továbbittatni kivánt sodronykötél-csomagnak a raktárból a vasúti kocsiba való berakása körül teljesített munka közben