Fabiny Ferencz (szerk.): Hiteljogi döntvénytár. (váltó-, csőd-, kereskedelmi és tőzsdei ügyekben) I. kötet (Budapest, 1908)

Hiteljogi Döntvénytár, sását nem utalja kifejezetten az igazgatóság teendői közé, a nélkül pedig a kifejtettek szerint erre nézve esak ;i közgyűlés határozhat. Az F) a. jegyzőkönyv szerint felperes az 1901. július 7. közgyűlésen választatott az ii^nz^aiósi'iii; tagjává) de ez alkalommal fizetés részére nem állapíttatott meg. Ennélfogva felperest igazgatói működéséért sem az alapszabályok, sem a közgyűlési határozat alapján nem illeti lizetés vagy tiszteletdíj s ilyennek részére \ aló megállapítására az igazgatóság nem volt jogosult. Abból a körülményből, hogy a korábban hatályban voh 10 '/. a. alapszabályok 81. és 33. §-a szerint az igazgatóság az évenkinti tiszta nyereség 10%-ban részesül, és hogj ez az intézkedés a II.-. a. alapszabályokból kihagyatott, nem lehel azt következtetni, hog\ a 11. '/. a. alapszabályok most már feljogosították az igazgatóságot saját díjazásának megállapítására, hanem ebből épen ellenkezőiéi; az folyik, bog) az igazgatóságtól az előbbi javadalmazás is elvonatott. Nem bivatkozhatik felperes arra sem. hogy az 1902 jimius 27-iki közgyűlés az 1901. évi zárszámadások jóváhagyása által beleegyezett az igazgatóság vidéki tagjainak ülésenkint 200 K-val való javadalmazásába; mert nem vitás, hogy az igazgatóság tagjai s így felperes által is e ezimen felvett összegek sem a zárszámadásban, sem alperes könyveiben nem voltak kifejezetten az igazgatóság javadalmazása gyanánt feltüntetve ; miért is a zárszámadás jóváhagyása nem jelentheti az igazgatóság által önmaga részére megállapított díjazás jóváhagyását. Minthogy pedig 1901-ben nyereség nem volt, felperes az alapszabályok 51. §-ában említett 2% nyereségjutalékban való részesedését sem követelheti. A fent kifejteltek azonban nem zárják ki azt, hogy az igazgatóság vidéki tagjai, kik kötelességeiket ingyen teljesitik, az a körül felmerült költségeiknek, az utazásuk, a Budapesten tartózkodásuk költségeinek megtérítését ne igényelhessék. Az igazgatóságnak tehát joga volt arra. bog) a készkiadások megfelelő megtérítését tagjai részére megállapítsa. Az igazgatóság azonban az útiköltségeket 100 K-ban, tehál túlságosan magas, a valódi szükségletnek meg nem felelő összeglén állapította meg, holott a bíróság azt találta, hogy Somorjaról Budapestre és visszautazás s Budapesten tartózkodás költségére ülésenkint 50 K elegendő; ennélfogva a :-; ülésre 150 K-át kelleti megállapítani. (1905 április 15. 12848/905.) A budapesti kir. tábla: az elsőbiróság Íteletét helybenhagyja indokaiból és azért, mert habár a szöuMkezet igazgatósága a társaság székhelyén kivül lakó igazgatósági tagoknak az igazgatósági ülésekre való utazása alkalmából felmerült kiadásainak mint a szövetkezet ügyeinek vezetésével járó költségeknek megállapítására jogosult volt is, s ezt a költséget az 1901 augusz-