Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XIX. kötet 1914-1915 (Budapest, 1917)

76 Budapesti kir. ítélőtábla. ködési köre magasabb ismereteket is feltételez, mihez képest 3 havi felmondási időhöz jogosan tarthat igényt. (1914 október 22. G. 464. sz. a.) 58. Az a szabály, hogy a biztosítási szerződés több évi fennállása tekintetéből a biztosítottnak nyújtott tartamengedmény a biztosításnak a biztosított részéről a kikötött időtartam előtt történt megszüntetése esetén kártérítés czímén megtérítendő, az állandó bírói gyakorlaton alapszik, tehát sikertelen mindaz a jogi érvelés, a mit alperes felülvizsgálati kérelmében ennek a szabálynak helyessége ellen felhoz. Az a kifogás, hogy az alperes az 1907. évben kötött és 1912. évben megszűnt biztosítási szerződésbe csak az 1911. évben lépett be s így a tartamengedményt csak egy évig élvezte, azért sem jöhet figyelembe, mert alperes az iratok szerint nem is állította, s felülvizsgálati kérelmében sem hozza fel, hogy biztosítási szerződés átvállalása alkalmával az eredeti szerződési feltételek bármi tekintetben is módosultak volna, tehát alperes az ügyletet ugyanazokkal a jogokkal és kötelezettségekkel vette át, melyek jogelődjét, P. A.-t megillették s így a szerződési kötelezettségekért teljes mértékben az alperes tartozik helyt állni, annyival is inkább, mert az ügylet átruházása folytán felperes és P. A. közt a jogviszony megszűnvén, utóbbival szemben felperes nem is léphetne fel igényekkel, a tartamengedmény visszakövetelésére pedig a biztosításnak idő előtt történt megszüntetésével épen az alperes szolgáltatott okot. De helyes a felebbezési bíróságnak az a döntése is, hogy alperes a biztosítás megszűnéséig levont 20% tartamengedményt teljes összegben tartozik a felperesnek megtéríteni. Ugyanis ez a biztosítási szerződésben világosan kiköttetett s az ide vonatkozó megállapodás nem ellenkezik a törvénynyel, mert a megtámadott Ítélet helyes okfejtése szerint a törvény nem intézkedvén az iránt, hogy a szerződés megszűnése esetén az erre okot adott fél mit tartozik másik félnek kártérítésül szolgáltatni? ez a kérdés szabad megegyezés tárgya s a K. T. 473. §-a értelmében a felek megegyezése a biztosítási dij tekintetében sincs korlátozva, tehát szabadon egyezkedhetnek a felek a biztosítási díjból elengedett összeg megtérítése s annak feltételei iránt is. (1914 szept. 28. G. 477. sz. a.)