Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XIX. kötet 1914-1915 (Budapest, 1917)

48 Budapesti kir. Ítélőtábla. A megtámadott döntés tehát nem ténymegállapítás, hanem a megállapított tények jogi következményeinek kimondása. Tény­beli mozzanatok a fennforgó esetben csak ahhoz a kérdéshez fűződnek, hogy az árú a K. T. 347. §-ában megszabott módon adatott-e el? Az irányadó tényállás szerint az árú már romlás­nak indult, tehát romlékony is volt, de az ily árút is csak akkor jogosult a vevő az idézett t. szakasz rendelkezései szerint az eladó rovására szabad kézből eladni, ha az árúnak tőzsdei vagy piaczi ára van. Azt a ténymegállapítást pedig, hogy a romlott lisztnek tőzsde, vagy piaczi ára nincs, sikertelenül támadja meg a fel­peres, mert a megállapított tényt a megtámadott Ítélet indokai szerint felperes maga állította, a felülvizsgálati eljárásban pedig a fél az alsóbiróságok előtt tett tényállításait az ellenfél hátrányára nem módosíthatja. A felebbezési bíróság ezek szerint helyesen fejtette ki Íté­letében, hogy a szabad kézből történt eladás a peres esetben nem felelt meg a felhívott t.-szakasz rendelkezésének s így az nem történhetett az eladó rovására. Felhozza a felperes, hogy ő az' alperes érdekeit óvta meg a szabad kézből eladás által, mert ezen az úton jobb árt ért el, mint a melyet nyilvános árverés által elérhetett volna. Azonban a törvény rendelkezéseinek mellőzé­sét ez a szempont sem igazoljá, mert a törvény tüzetesen meg­szabja a vevő jogait a szerződésszegő eladóval szemben, s a vevő csak a megszabott keretek közt érvényesíthet az eladóval szem­ben jogokat. Azt helyesen fejti ki felülvizsgálati kérelmében a felperes, hogy a törvény nem rendeli kötelezőleg a minőségi hiány miatt rendelkezésre bocsátott árú eladását. Ez ugyanis csak egyike azoknak a jogoknak, melyek közül a vevő a nem szerződésszerű árú szállítása esetén választhat. De ha ezzel a joggal élni kíván ezt csak a törvény rendelkezéseinek megfelelőleg gyakorolhatja, különben intézkedésének a másik féllel szemben nincs jogi hatálya, hanem annak következményeit ő tartozik viselni, vagyis a felebbe­zési bíróság helyes okfejtése szerint nem követelheti vissza az árú eladása után fedezetlen maradt vételár-többletet s nem kö­vetelheti azoknak a költségeknek megtérítését, melyek a vevőt csak az ügylettől elállás esetében illetnék meg. A vesztett haszonra vonatkozó igényével is helyesen utasíttatott el a felperes, mert a kifejtettek szerint az árú tovább eladása nem történhetvén az

Next

/
Thumbnails
Contents