Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XIX. kötet 1914-1915 (Budapest, 1917)

Budapesti kir. ítélőtábla. 18-án kelt és 3 7. alatt csatolt levelében részletezte és a vonatkozó megrendelőlapokat C), továbbá I) N) alatt csatolta. Az alperes a hirdetések díjának megfizetését azért tagadta meg, mert a hirdetéseket meg nem rendelte és a megrendelőlapok volt alkalmazottjának, P. L.-nak visszaélése következtében a felperessel való összejátszással jutottak a felpereshez. Az alperes nem támadta meg a felebbezési bíróságnak azt a ténymegállapítását, hogy a peres felek közt már évek óta fennállott üzleti összeköttetésben a hirdetések megrendelése az alperesnek nyomtatványán úgy történt, a mint az a C) N) alatt csatolt mellékleteken van. Ezekből a mellékletekből azonban kitűnik, hogy az alperes a kitöltött nyomtatványt aláírás nélkül küldte meg a felperesnek és így ennek hiányában a felperes nem ellenőrizhette azt, vájjon a megrendelést az alperes czég nevében intézkedésre jogosított egyén tette-e? Ha tehát P. visszaélt az alperes bizalmával és megbízása körének túllépésével küldte vagy adta is át a felperesnek a megrendeléseket, ez nem a felperes, hanem az alperes terhére esik, mert a visszaélést az alperesnél szokásos eljárás tette lehetővé és a felperesnek nem állott módjában, hogy ily körülmények közt a visszaélést felismerhesse. Hogy P. a megrendelések egy részét a felperes megbízottjának kávéházban adta át, hogy P. a megrendelésekért a felperestől províziót kapott és a felperes a megrendeléseket az alperessel szemben levélben el nem ismerte, mindebből még nem kell arra következtetni, hogy a felperes összejátszott P.-val, nem következik ez még abból sem, hogy a felperes a megrendelések összeállítását nem küldte meg végleges alakjában haladéktalanul az alperesnek, a mint erre az alperes őt felhívta. Egyébként az irányadó tényállás szerint a felperes az alperesnek a támpéldányokat megküldte, mindaddig tehát, a mig az alperes a hirdetések ellen nem tiltakozott, addig az alperest a hirdetésekhez hozzájárultnak kell tekinteni. Hogy P. az alperesnél nem négy, hanem csupán egy évig volt alkalmazásban, az az eldöntendő kérdés szempontjából nem lényeges, mert az az ügydöntő, hogy a megrendelések állandóan aláiratlan nyomtatványon történtek, abban az esetben is, a mikor azokat az alperes üzleti alkalmazottja az alperes czég rendelkezésre jogosított tagjának hozzájárulásával küldte el a