Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XIX. kötet 1914-1915 (Budapest, 1917)

36 Budapesti kir. Ítélőtábla. akarata is arra irányult, hogy felperes csak a kölcsön megszerzése esetében részesüljön díjazásban, a kir. törvényszéknek a kereset elutasításában nyilvánuló jogi döntése az anyagi jognak megfelel. Igaz ugyan, hogy jogszabályt képez az is, hogy ha az alkuszdíjat igérő fél az alkusz részéről kellően előkészített szerződés megkötését ok nélkül megtagadja, az alkusz felmerült költségeiért felelős, ámde az irányadó tényállás szerint nem nyert bizonyítást, hogy felperes M. Imre útján keresztül vitte volna, hogy egy pénzintézet 70,000 koronás vagy ennél kisebb, de 30,000 koronánál nagyobb összegű kölcsönt megszavazott, a mit kizár az a körülmény is, hogy felperes előadása szerint alperes a telekkönyvi kivonatot, házbérkimutatást és a többi szükséges okiratokat néki át nem adván, a pénzintézet nem is lehetett abban a helyzetben, hogy a kölcsön megszavazásának kérdését érdemleges vizsgálat tárgyává tegye. Ezek szerint tehát a kölcsönszerződés kellően előkészítve nem volt. Az «ingatlan forgalmi bank» által kilátásba helyezett 30,000 korona felvételét pedig alperes nem ok nélkül tagadta meg, mert a B) alatti okirat szerint ő 50—70,000 koronás kölcsön kieszközlésére adott megbízást, az a felperesi állítás pedig, hogy alperes később kijelentette volna, miként 30,000 koronás kölcsön kieszközlésével is megelégszik, az irányadó tényállás szerint nem nyert bizonyítást. A felebbezési bíróság által elfoglalt s a kir. Ítélőtábla által is helyesnek talált jogi álláspont folyományaként a felperes által benyújtott költségjegyzék tételeire s az ottelőadottak valódiságára és megtörténtére ajánlott bizonyítás lényegtelen lévén, ennek mellőzése miatt emelt felülvizsgálati panasz sem vezethetett sikerre. 26. Kártérítés a vasút ellen szeinélypodgyász késedelmes kiszolgáltatása miatt. (1915 márcz. 12. 1914. G. 1348. sz. a.) A kir. Ítélőtábla: A felebbezési bíróság a személypodgyász késedelmes szállítására alapított kártérítési keresetet azért utasította el, mert nem a felperes volt a személypodgyász feladója és felperes az Ü. szab. 97. §-ának (2.) pont 2. bekezdésében megszabott határidő alatt beadott felszólamlásához a feladó