Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XVIII. kötet 1913-1914 (Budapest, 1916)

öl) Budapesti kir. Ítélőtábla. szerének tehát oly része, a mely a maga körében arra hivatott, hogy a hitelforgalmat előmozdítsa. A pénzintézet üzletmenetében ebből az okból valami külsőleg felismerhető fönnakadásnak nagyobb jelentősége van, mint a magánembernél, a kinél, minthogy a hiteléletben nincs az a szerepe, mint a pénzintézetnek, ugyanaz a körülmény még csak fizetési zavarra mutat, a miből a pénzintézetnél már a fizetések megszüntetését kell a másik pénzintézetnek felismernie. Az 1913. Sp. I. 89/3. számú kérvény mellett csatolt iratokból kitűnik, hogy az alperes a közadóshoz intézett levele szerint a közadósnak 1912 évi április hó 21., 27., 29. és május 1. napján esedékes és alperesnél leszámítolt forgatmányait fedezet hiányában óvatoltatni volt kénytelen és a közadósnak 1912. évi május hó 31. napjáig azzal a feltétellel volt hajlandó halasztást adni, ha a közadós részvénytársaság igazgatóságának valamennyi tagja postafordultával kezességi nyilatkozatot ad. Az 1912. évi juniuci hó 3. napján kelt távirat és levél szerint ha a váltók fedezetét a következő napig nem kapja, azok perlésével fenyegeti az alperes a közadóst. A levél szerint öt darab váltónak az 1912 évi május hó 23-án kelt levélben közölt ellenértéke 8622 koronát tett ki és ennek az összegnek be nem küldése esetére az alperes közli, hogy úgy a váltókat, mint a készfizető kezességet vállalt igazgatósági tagokat perli. Az 1912 évi június hó 11. napján kelt levél szerint az alperes a közadósnak a kivánt halasztást nem engedélyezte, mert a váltókat perlés végett kiadta, miután a folytonos halasztási kérelmeknek helyet már nem adhatott. Az 1912. évi július hó 1. napján kelt levelében ismerte el az alperes az 1912. évi június hó 28. napján küldött és a jelen perben megtámadott 1000 korona átvételét, jelezvén, hogy a perlést be nem szünteti és további halasztást nem ad. Már ezekből az adatokból kitűnik, hogy az alperesnek fel kellett ismerni, hogy a közadós 1912 évi június hó 28. napján, a mikor a szóban forgó 1000 korona összeget a Gál féle váltóra beküldte, a fizetéseit már megszüntette volt. Az ovatolás egymagában még csak késedelemre enged következtetést, a mely esetleg azzal is összefüggésben lehet, hogy az illető adós a forgató pénzintézetnél kötelezettségének nem tett eleget. De figyelembe véve, hogy különböző lejárattal és különböző adósokkal öt darab váltónál nem tett a közadós a kötelezettségének eleget