Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XVIII. kötet 1913-1914 (Budapest, 1916)

Budapesti kir. Ítélőtábla. 47 önként kilép, a nyugdijalapra nyugdíjjárulék czímén befizetett összegeket vissza nem követelheti, holott jelen esetben, a mint már jelezve volt, az alapszabályokban a nyugdíjjárulék elvesztésére nézve rendelkezés nem foglaltatik, mégis már a dolog természeténél fogva azokat a szempontokat és felfogásokat, a melyek a döntvény indokaiban kifejtvék, illetve a melyek ott érvényesültek, a jelen kérdés eldöntésénél is irányadóknak kell elfogadni. A döntvény indokolásában felhozott az az érv, hogy az alkalmazott nyugdíjbiztosítása ellenértéke gyanánt fizesse be nyugdíjjárulékait és arra, hogy azokat visszakapja, nem számíthatott, a most vitás esetnél is megáll, valamint megáll az a másik érv is, hogy a mennyiben az alkalmazottnak a nyugdíjintézethez való jogviszonya a nyugdíjbiztosítás tekintete alá vonatik, az 1875 : XXXVII. t.-cz. 486. §-ának második bekezdése és 506. §-a úgy rendelkezik, hogy a biztosított a befizetett díját vissza nem követelheti, ha a biztosítási szerződés megszűntét maga okozta, már pedig a hol ily szabály áll fenn ,még az arra irányuló biztosítási vállalatokkal kötött biztosítási ügyleteknél is, ennek a szabálynak a szocziális czélt szolgáló nyugdíjintézeteknél való alkalmazásától eltekinteni annyival kevésbbé lehet, mert az az alkalmazott, a ki a nyugdíjintézetbe belép, a nyugdíjintézet tagjaival is jogviszonyba jut, befizetései az összes tagok javára esnek és azok visszatérítése az összes tagok érdekeit sértené. Nem helytálló a felperesnek az az érve, hogy a mennyiben ő a nyugdíjra való jogosultságát elvesztette, az alperes mit sem teljesített, holott a nyugdíjjárulékokat annak fejében fizette, hogy nyugdíjban részesüljön, az alperes terhére a teljesítés esete nem következvén be, azt, a mit a felperes teljesített neki, visszateríteni köteles. Ha a felperesnek ez a felfogása megállana, akkor ez végkövetkezményében arra vezetne, hogy a nyugdíjazás beállta előtt elhalt nyugdíjra jogosult örökösei is visszakövetelhetnék a jogelődjük által tényleg befizetett nyugdíjjárulékokat azon a czímen, mivel a nyugdíj élvezetéhez nem jutott; már pedig ilyen követelés jogosságáról szó sem lehet. Nincs jelentősége annak a körülménynek, hogy a felperes saját hibáján kívül vált képtelenné a nyugdíjjárulék állandó fizetésére, mert a ki pénzfizetésre kötelezi magát, az minden körülmények között felelős azért, hogy elvállalt kötelezettségének megfelel, a kir. törvényszék tehát jogszabály megsértése nélkül mellőzte ebben a kérdésben a bizonyításfelvételt.