Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XVIII. kötet 1913-1914 (Budapest, 1916)

14 Budapesti kir. Ítélőtábla. a póthatáridő nem tétetett közzé szabályszerűleg, alaptalan azért : mert alperes vasútnak az 1910. évi január hó 1. napjától érvényes helyi díjszabásában, melynek hatálya alatt a kereseti küldemények feladattak, a kérdéses póthatáridő már bent foglaltatik, a díjszabásba való felvétel pedig a közzétételnek minden egyéb módját pótolja s a díjszabás kötelező erejénél fogva az oly határozmány, vagy díjszabási intézkedés is, mely keletkezése idejében kellőleg közzé nem tétetett, a díjszabásba való felvétel által hatályossá válik. Felperes felülvizsgálati beadványában felhozta, hogy az összekötő vasútra engedélyezett póthatáridő nem alkalmazható oly küldeményekre, melyek az összekötő vasút vonalát csak átmenetileg keresztezik. Ez a támadás azonban tárgytalanná vált, mivel a szóbeli tárgyaláson kijelentette felperes, hogy a kereseti küldemények az összekötő vasút vonalán végig haladtak. Az ü. szab. 75. §. (3.) pontjának 4. bekezdése szerint joga van a vasútnak akár egyik vasútról a másik, akár ugyanazon vasút egyik vonaláról a másikra átmenetnél póthatáridőt megállapítani. A szóbanforgó póthatáridő joghatálya pedig nem támadható meg azon az alapon, hogy a póthatáridő nem kifejezetten átmenetre, hanem az összekötő vasútat érintő árúkra szól, mert az intézkedés alapja ily alakban is csak az lehet, hogy az illető küldemények más vonalról átmennek az összekötő vasút vonalára. Az összekötő vasút ugyanis törvényhozási intézkedés által (1872. : IX. t.-cz.) létesített külön vasútvonal, tehát az ü. szab. felhívott rendelkezése az összekötő vasútra vagy onnan más vonalra átmenet esetében is alkalmazást nyer. Alapos azonban alperesnek az a panasza, mely szerint a felebbezési bíróság az ü. szab. idézett rendelkezésének téves alkalmazásával mondotta ki, hogy a vasút az összekötő vasúton átmenő árúk részére csak 12 órai póthatáridőt vehet igénybe. Ugyanis a két más vonal közt az összekötő vasúton áthaladó árúknál két átmenet számítandó, a mennyiben az árú előbb az egyik útvonalról az összekötő vasút vonalára s innen a további útvonalra megyén át, a két átmenetre tehát joga van a vasútnak 2-szer 12 órai, vagyis egy egész napi póthatáridőt igénybe venni. Ennek figyelembe vételével pedig a vasút a tényállás szerint a szállítási határidőt nem lépte túl.