Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XVIII. kötet 1913-1914 (Budapest, 1916)

Budapesti kir. Ítélőtábla. H ügyvezető igazgatója az egyik alkalmazottnak, R. K.-nak felmondott azért, mert a nyugdíjalap létetesítését szorgalmazó kérvényt nem írta alá s általában a vonakodó tisztviselőket azzal a fenyegetéssel kényszerítették a kérvény illetve a belépési nyilatkozat aláírására, hogy azt, a ki alá nem írja, elbocsájtják a szolgálatból; azonfelül utalt arra a körülményre is, hogy reá nézve a kényszerhelyzet hatványozott mérvben állott fenn, mert az önkéntesi év alatt kijáró fizetés elvesztése is fenyegette. Mindezek a körülmények azonban nem állapítanak meg oly különös helyzetet, mely a döntvényben foglaltakkal szemben a kikötés hatálytalanítására vezethetne, mert a nyugdíjalap az alkalmazottak érdekében létesíttetvén, ha alperes a belépéstől vonakodó egyes alkalmazottjaival szemben a felmondási jogot igénybe vette, illetve annak igénybe vételét kilátásba helyezte is, ez a ténye jogellenes fenyegetésnek nem minősül, a mennyiben egyrészt a fenyegetés által nem jogellenes czélt akart elérni, másrészt a felmondáshoz joga levén, az eszköz, a melyet a czél elérésére igénybe vett, jogos volt; holott általában érvényes jogszabály, hogy a fenyegetés csak abban az esetben szolgálhat alapul a megtámadásra, ha jogellenes. 8. Kereskedelmi könyvvezetésének szabályszerűsége. Ily könyv bizonyító erejének időbeli korlátai. Bizonyítási teher hitelben vásárlásra nézve. (1913 szept. 25. G. 572. sz. a.) A kir. Ítélőtábla: Az 1803 : XVIII. t.-cz. a szabad bizonyítási rendszer elfogadása daczára a K. T.-nek a kereskedelmi könyvek bizonyító erejének mértékére vonatkozó szabályait fentartotta, a mennyiben a 75. §-ban elrendeli, hogy a K. T. 31 — 36. §§-nak intézkedései a kereskedelmi könyvekkel való bizonyítás és ennek ereje tárgyában ezentúl is alkalmazandók. Azonban a K. T. 31. §-ában a kereskedelmi könyveknek biztosított bizonyítási kiváltság ugyanazon és a 32. §. értelmében csak a szabályszerűen vezetett könyveknek van megadva és ezen utóbbi kérdésben, hogy t. i. rendesen vannak-e vezetve a könyvek, már nincsen kötelező bizonyítási szabály, hanem a fölött a bíróság a 64-. §. korlátai között szabadon dönt. Már pedig a felebbezési