Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XVIII. kötet 1913-1914 (Budapest, 1916)

Rendszeres tárgymutató. XCVII csak akkor enyészik el. ha a házassági kötelék bíróilag jogosan felbon­latik. D. 411. 304. Sem az állandó különélés, sem a házastársak állítólagos vétkes­sége a hitvestársi örökléshez való jogot meg nem szünteti. D. 411. 301. Törvényes öröklés megállapítására irányuló kereseti kérelemben az ági vagyon egy részének mégiléléséré irányuló kérelem is benne van. N. 757. 665. Templomi ülőhely öröklése. K. 5S2. 440. ' A köteles rész iránti jog a szükségörökösnek a személyéhez kötött oly követelése, melvnek igénvbevétele kizárólag az ő tetszésétől függ. P. 849. 733. Öröklésről való lemondás alalt az örökhagyóval törvényes öröklési kapcsolatban álló személynek a törvényes öröklésről az örökhagyó halála előtti lemondását értjük. B. 355. 256. b) Végrendeleti öröklés. Halál esetére szóló ajándékozás Ha a tett nyilatkozatból csak az a szándék tűnik elő, hogy a nyilatkozó halála esetére valakit örökségben fog részesíteni, ennek mint puszta Ígéretnek kötelező hatálya nincs. Sz. 926. 795. Hogy a záradék magába a szövegbe foglaltatott bele, s nem az örökhagyó aláírása után külön Íratott, nem oly alaki hiba, mely a vég­rendeletet érvénytelenné teszi. B. 167. 141. Hogy a tanuk együttesen jelen voltak-e, a végrendeleti tanuk ki­hallgatásával is igazolható. B. 167. 141. Szóbeli végrendelet alaki kellékei. M. 679. 582. Szóbeli, végrendelet érvényességére nézve nem a használt szavak a döntők s az érvényes akkor is, ha a használt nyilatkozat nem hagy fenn kétséget arra nézve, hogy nyilatkozatát úgy az örökhagyó, mint az esvüttesen jelen volt tanuk is az ő szóbeli végakaratának tekintették. Ko. 653. 538. Az örökhagyónak ama kijelentése, miszerint a tanukat azért hi­vatta, hogy velük végakaratát közölje, pótolja azt hogy örökhagyó kifejezetten nem jelentette ki, miszerint szóbeli végrendeletet akar tenni. T. 1045. 873. Az utóörökös nem az első örökös, hanem közvetlenül az örök­hagyó jogutódjaként tekintendő. P. 849. 734. Ijtóöröklésről csak akkor lehel szó, ha az örökhagyó nevez meg örököst oly módon, hogy ez a megnyílandó örökséghez va;;y annak valamely részéhez csak egy másik, az ú. n. előörökös halála után jut­hat; ellenben nem lehet szó ulóöröklésről abban az esetben, ha az örökösök közt létesül egy oly megállapodás, amely szerint az örökség részben vagy egészben az egyik örökös elhunytával a másik örökösre szálljon át. B. 42. 68. Olyan szerződés alapján, mely szerint alperes kötelezte magát hogy vagyonát végrendelelileg felperes fiára fogja hagyni, felperes az alperes életében ellene jogokat nem érvényesíthet. Ko. 617. 475. Térfi : ítélőtáblai határozatok. XVIII O

Next

/
Thumbnails
Contents