Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XVII. kötet 1912-1913 (Budapest, 1915)

Kolozsvári kir. ítélőtábla. 579 még pontosan nem tudja, de mindenesetre a következő hónap márczius—áprilisban az átvéte) megtörténik, egymagában nem elegendő annak megállapíthatására, hogy ez oly elfogadási nyilatkozat lenne, mely feltételek vagy megszorítások mellett tétetett és a mikor az, hogy az ajánlat visszautasításának, egyszersmind új ajánlatnak lenne tekintendő, (kereskedelmi törvény 319. §.) mert a felperesnek szóban levő kijelentése nem áll ellentétben az alperes által előzően tett ajánlattal, melyben az átadás idejét az alperes meg nem határozta és mert az 1910 deczember 16-án kelt levelében az alperes különben is beleegyezését adta arra, hogy az -átadás a felperestől jelzett időben történhessék. Ezek szerint nem döntő az, hogy a felperes az alperesnek erre az utóbbi levelére nem válaszolt, mert a K. T. 318. §-a értelmében a távollévők között keletkezett, szerződéseknél a megkötés idejéül az az időpont tekintetik, melyben az elfogadási nyilatkozat elküldetett, vagy elküldés végett feladatott. Ha tehát arra tekintette], hogy az 1910. évi deczember 14-én kelt levélben az átadási, illetően átvételi idő meghatározására nézve a felperes kérdést intézett a felpereshez és így e részben még mint el nem intézett kérdést illetően ő lenne további ajánlattevőnek tekintendő, ez esetben is az ügylet az 1910 deczember 16-iki alperesi levélnek elküldésével már létrejött, mert alperes ebben a leveléhen az átadás, illetően átvétel idejére nézve a felperes akaratának megfelelően nyilatkozik. Ezekből folyóan az alperes ezen utóbbi levelének azok a kitételei, hogy ő a felperesnek sem fix quantumot, sem pedig garantált hosszúságokat nem ad el, hanem átvételre bocsájt circa 400 darab mostani vágású oszlopot és hogy az ügylet ilyen értelemben tekintetvén perfectnek, kérte a levélnek szórói-szóra való igazolását és 300 korona előleg elküldését, nem bírnak döntő fontossággal, mert a K. T. 336. §-a értelmében a vétel megkötöttnek tekintetik, ha a felek úgy a vétel tárgyára, mint az árra nézve megegyeztek. Ez pedig a fentiek szerint már megtörtént. A K. T. 312. §-ára alapított érvelés annál kevésbbé lehet alapos, mert magának az alperesnek szóban levő leveléből is csak az tűnik ki, hogy annak szórói-szóra való igazolását csak e bizonyítás megkönnyítésének czéljából kívánta, tehát nem az ügylet érvényességét kívánta az alaktól függővé tenni az alperes. Az a kiétel "körülbelül*, «circa» nem minősíti az ajánlott mennyiséget 37*