Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XVII. kötet 1912-1913 (Budapest, 1915)

576 Kolozsvári kir. Ítélőtábla. sem alapos, mert az a körülmény, hogy az alperes a pert meg nem indította s a hagyatékátadó végzés jogerőre emelkedett, nem foglalja magában azt a tényt, hogy az alperes a felperesek öröklési jogát elismerte volna, a mely tény különben is csak az elévülési határidő után bekövetkezettnek lenne tekinthető, különösen nem lehet szó az öröklési jog elismeréséről akkor, a mikor az ellenfél a szóban forgó öröklési tárgyakat továbbra is birtokban tartotta, s a hagyatéki tárgyaláson érdemleges megállapodásra az örökösök nem jutottak és mert a peren kívüli eljárás folyamán hozott birói határozat és igy a hagyatékátadó végzés sem képez itélt dolgot és az átadóvégzésből csak az folyik, hogy az. ezzel megállapított jogviszony mindaddig fennáll, míg az a törvény rendes útján meg nem változtattatik, ebből csak az következik, hogy a hagyaték átadóvégzéssel megállapított jogviszony megváltoztatására alapul szolgáló tényeket a jogviszony megváltoztatását kívánó félnek kell bizonyítania. Ezek szerint az alperes tehát a perben bebizonyíthatta, hogy a felperes által vitatott jog az elévülés folytán keresetileg már nem érvényesíthető. Végül azt is panaszolják felperesek, hogy a. felebbezési bíróság nem vette figyelembe azt a körülményt, hogy az 1912. évi június hó 13-án tartott elsőbirósági tárgyaláson a felperesek jogát illetően az alperes hallgatólagos elismerést tett.. E panasz is alaptalan, mert az érintett jegyzőkönyvben az alperes szóban forgó nyilatkozataként csak az van felvéve, hogy az, örökhagyónak i örököse van és így legrosszabb esetben a felpereseket csak félrész illetné az örökség tárgyát képező ingókból. Minthogy pedig az alperes ezt a kijelentést a most eldöntendő perben tette, vizsgálni kellett, hogy a S. E. 104. §-ának rendelkezése megsértetett-e, mert a panasz lényegileg erre irányuknak tekintendő. A kérdésre csak nemmel lehetett felelni, mert az elismerésnek feltétlennek kell lennie s nem korlátolható, vagy szüntethető meg egyidejű kifogásokkal. Már pedig a perbeli nyilatkozatokból kétségtelen, hogy az alperes az elévülési kifogást el nem ejtette.