Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XVII. kötet 1912-1913 (Budapest, 1915)

544 Kolozsvári kir. ítélőtábla. A felebbezési bíróság ezek daczára felpereseknek az elsőbiróság előtt előterjesztett 4. sorszámú jegyzőkönyvbe foglalt kereseti kérelme alapján és azért, mert felfogása szerint a szolgalmi jognak ítéleti eldöntése perjogilag meg sincs alapítva s mert a felebbezési kérelemben benne foglaltatik a vízhordás gyakorlásának tűrésére irányuló kérelem, e pert mint sommás birtokpert vette elbírálás alá. A felebbezési biróság állásfoglalása minden irányban téves. Az 1911. Sp. I. 541/2. számú jegyzőkönyv igazolása szerint felperesek a szóbeli tárgyaláson keresetüket az írásbeli tartalmával megegyezően terjesztették elő. E szerint felperesek azt vitatták, hogy őket a 40 évet (emberemlékezetet meghaladó) gyakorlat alapján az alperesi telken keresztül való vízhasználati szolgalmi jog illeti meg s hogy alperes őket ezen jogukban háborította meg és azt kérték, hogy alperes ezen szolgalmi joguknak elismerésére és gyakorlásának tűrésére köteleztessék. Felperesek tehát keresetükben «szolgalmi jogot» érvényesítettek s ezt a jogukat célbirtoklásra)* alapították. Ezt a jogot és jogalapot az elsőbírói további eljárásban sem ejtették el, mert az 1911. Sp. I. 541/4. alszámú jegyzőkönyvbe foglalt azon előadásuk, melyre a felebbezési biróság által nem egyéb, mint a kereseti zárkérelemnek a helyszíni szemle eredményével való kiegészítése, az ítélet végrehajthatósága okából is szükséges szabatos körülírása. Ezen alapon tehát nem lehet a pert sommás birtokpernek minősíteni, annál kevésbbé, mert a kereset jogi minősítése csak a kereset egész tartalma alapján történhetik, a miből pedig nyilvánvaló, hogy felperesek nem ideiglenes birtokvédelmet keresnek, hanem szolgalmi jogot kívánnak érvényesíteni. Az a körülmény, hogy a szolgalmi jognak ítéleti eldöntése perjogilag megalapítva nincs, a kereset jogi minősítésére befolyással nem lehet, ennek a jogi következménye csak az lehet, hogy vagy pótoltassanak a kereset ebbeli hiányai, vagy ha perrendszerűen már nem volnának pótolhatók, a kereset ezen alaki okokból elutasíttassék. Az a körülmény, hogy a felebbezési kérelemben benne foglaltatik a vízhordás gyakorlásának tűrésére irányuló kérelem, szintén nem lehet alap arra, hogy a per sommás birtokpernek minősíttessék, mert a szolgalmi jog érvényesítését czélzó (tehát nem tisztán praejudiciális) pernek is tárgya az ilyen irányú kérés, illetve marasztalás; a lényeges különbség azonban