Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XVII. kötet 1912-1913 (Budapest, 1915)

530 Kassai kir. Ítélőtábla. a felsőbb közigazgatási, sem a felsőbb egyházi hatóság által jóváhagyva nem lett, ily vétel alapján tehát, a mennyiben annak tényleg létrejötte megállapítható is volna, a telekkönyvezett ingatlan tulajdonjoga meg nem szerezhetős az egyedül annak a bizonyitékául szolgálhat, hogy felperes község a peres ingatlant az alperes hozzájárulásával jogosan vette birtokába köztemető czéljaira s e czélra jogosan használja és használhatja mindaddig, míg az köztemelőül szolgál, ez a használat azonban, bármely hosszú ideig tartson is, elbirtoklásra nem vezethet, mert az ebben a vonatkozásban nem is vitás tényállás szerint a felperes község birtoklása egyedül abban nyilvánul, hogy 1872. év óta, a mikor az alperes egyházközség a peres területet köztemető czéljaira átengedte s a községi biró azt e czélra átvéve, körül is árkoltatta s ezáltal az egyházközség tulajdonát tevő szántóföldjétől, a melynek addig alkatrésze volt, elkülönítette, a község összes keresztény vallású lakosai felekezeti tekintet nélkül ott temetkeznek a ref. egyházközség engedélyének kikérése nélkül, a mi ellen alperes sohasem tiltakozott; míg ellenben a füvet úgy, mint azelőtt, jelenleg is a ref. egyházközség tanítója kaszálja s ez az ő javadalmazásához tartozik. Mindezekből pedig nyilvánvaló, hogy a felperes birtoka nem kizárólagos, alperes a peres téridéinek köztemető czéljaira való átadásakor a maga részére a fűhasználatot fenntartotta és saját jogán gyakorolta, az ekként megosztott birtoklás pedig tulajdonjog szerzésére nem vezethet, mert nem állapít meg oly jogezímet, mely a tulajdonjog megszerzésére alkalmas lehetne ; és csupán alapul szolgál arra, hogy a peres terület községi köztemetőnek használtassék, mindaddig, mig ezt a czélt szolgálja. (1913 máj. 15. G. 142. sz. a.) 667. A végrehajtás útján lefoglalt ingók iránt az 1881 : LX. t.-cz. 92. §-a alapján indított igénypernek nyilvánvaló czélja az, hogy az igényelt ingók a zár alól feloldassanak. A pernek e rendeltetéséből okszerűen folyik, hogy az ilyen per tárgyának értéke a végrehajtatónak az igényelt ingókhoz fűződő vagyonjogi érdéke szerint alakul, vagyis a mikor a végrehajtatónak érvényesítendő követelése kisebb, mint az igényelt ingók hivatalos becsértéke, akkor a vagyonjogi érdeknek, egyben a per tárgyának értékét, a végrehajtató követelésének összege szabályozza, míg akkor, a