Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XVI. kötet 1911-1912 (Budapest, 1913)

Budapesti kir. ítélőtábla. 89 elgázolás veszélye fenyegeti, ez rendszerint elegendő alap a kártérítési kötelezettség megállapítására, mert a kocsis a lovat vagy tudatlanságból vagy gondatlanságból nem fékezte azonnal. Annak megállapításánál, hogy a felperes anyján a kocsi nem mehetett keresztül, a felebbezési bíróság a kórházi igazolvány tartalmából indult ki. Ezzel szemben a felperes a felebbezési tárgyaláson azt kívánta bizonyítani, hogy az anyja a kórházi ápolás két napi idején kívül még két hónapot meghaladó időn át tartó orvosi gyógykezelésre szorult a sérülés következtében. Ebből a czélból orvosi bizonyítványt is bemutatott, a kir. törvényszék azonban arra ki nem terjeszkedett. Pedig az is ügydöntő lehet. Ha ugyanis való a B. J. tanú vallomásában foglalt az az adat, hogy a ló ijedős volt és e miatt a gyeplő megrántására vagy a miatt, mert a kocsis ijedtében ráütött, megállás helyett futni kezdett, és ekkor szenvedte a felperes anyja a sérülést, ebben az esetben is felel az alperes, mert ijedős lovat bizott olyan alkalmazottjára, a ki azzal bánni nem tudott, vagy a ki épen kellő jártasság hiányában a bajban fékezés helyett a lovat ütéssel gyorsabb járásra késztette. Az a körülmény, hogy nincs kizárva, hogy a hajtásban jártas kocsis sem tudta volna a lovat úgy megállítani, hogy a kocsival gázolás ne történjék, nem elegendő az alperes felelősségének e részben való megszüntetésére, mert a lehetőségek nem mentik az alperest, a ki viselni tartozik annak veszélyét, hogy alkalmatlan egyénre bízta a lovát. 56. Felmondás nélküli elbocsátás jogosságánák kérdése a segéd betegsége esetében. (1912 febr. 1. 1911. G. 1003. sz. a.) A kir. Ítélőtábla: Az ítéleti tényállás szerint a felperes az 1911. évi február hó 8. napján bejelentette alperesnek — mint szolgálatadójának, — hogy beteges állapota miatt képtelen szolgálatot tovább teljesíteni s nyugdíjazását kérte. Alperes február hó 9. napján felhívta a felperest, hogy 24 óra alatt szolgálattételre jelentkezzék, különben azonnal el fogja bocsátani. Felperes erre ügyvédje utján február hó 10. napján kelt levelében azt válaszolta, hogy állandó beteges állapotától eltekintve a fel-