Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XVI. kötet 1911-1912 (Budapest, 1913)

74 Budapesti kir. Ítélőtábla. A szavatossági biztosítást pedig az állami biztosítás sem pótolja s nem tette fölöslegessé, mert az utóbbi épp úgy mint. korábban a csoportos magánbiztosítás, csak az alkalmazottak betegség és baleset elleni biztosítására terjed ki, holott a szavatossági biztosítás az általános kötvény feltételek 1. §-a értelmében arra az esetre is védi a munkaadót a károsodás ellen, ha utóbbi nem a vállalatnál alkalmazott személyek halála, megsérülése, vagy egyéb egészségi háborítása és idegen tulajdon megrongálása miatt köteleztetnék kártérítésre. Az a körülmény, hogy a szavatossági biztosítással járó koczkázat az állami biztosítás mellett kisebb mérvű annál, mely a csoportos biztosítás mellett terhelte a felperest, alapul szolgálhatott volna ugyan arra, hogy alperes a változott viszonyok folytán a biztosítási díj leszállítását követelhesse, de ez a szempont a peres kérdésben nem játszik szerepet, mert a szavatossági biztosítás fennállása alatt felperes még teljes mértékben viselte az elvállalt koczkázatot s így a kikötött, biztosítási díj őt egész összegében megilleti. 46. Díjpótlék helytelen árúbevallás után. (1912 ápr. 18. 1911. G. 709. sz. a.) A kir. Ítélőtábla: Az A) alatt csatolt fuvarlevél szerint felperes jogelődje a keresetben jelzett küldeményt «Marmor Blöcke, unbehauen, uiibeschliffen, unpoliert?» bevallással adta fel. A vasút közegei megállapították, hogy a feladott kövek közt fürészelt márványlapok is voltak, minek folytán a vasút helytelen árúbevallás czímén a kereseti összegnek megfelelő díjpótlékot rótt ki a küldeményre. Felperes a beszedett díjpótlék visszatérítését követeli. Az a tényállás nincs megtámadva, hogy a márványkövek, ha azok egyoldalon vannak fürészelve, vagy 10 centiméternél vastagabbak, a kereskedelmi forgalomban durván faragott köveknek tekintetnek, ha pedig két oldalon vannak fürészelve és 10 centimérnél nem vastagabbak, akkor fürészelt márványlapoknak neveztetnek. A felebbezési biróság azt is megállapította, hogy a küldeményben talált márványlapok olyanok voltak, melyek a mondott értelemben fürészelt márványlapoknak tekintendők s így a bevallás nem felelt meg az árú minőségének. Felperesnek a tény-