Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XVI. kötet 1911-1912 (Budapest, 1913)

Budapesti kir. ítélőtábla. 53 A kir. ítélőtábla: A felebbezési biróság megállapította, hogy az 1908. évi január hó 1. napjától érvényes gács-magyar köteléki díjszabás (F/F alatt csatolt díjszabási füzet) VIII. fejezetében Zwardon—Vágsellye viszonylatra megállapított díjtételek közt az 1. külön díjszabás 29 f díjtétele nyomdahiba folytán vétetett fel a díjszabásba 129 f helyett. A ténymegállapítást felperes nem támadja meg, de utal arra, hogy a díjszabások kihirdetésének módját szabályozó 1905. évi 1649/III. sz. keresk. min. rendelet 3. §-ának rendelkezései ellenére a kérdéses díjtételt helyesbítő K/F. alatti hirdetményben nem jeleztetett, hogy nyomdahiba kiigazításáról van szó s így ha a tévedést nyomdahiba okozta is, a helyesbítő hirdetmény értelmében nem tekinthető nyomdahibának. Ez az érvelés azonban téves, mert a helyesbítés módjának mi jelentősége sincs abban a ténykérdésben, hogy a hiba mi módon állott elő, jogi szempontból pedig annak a körülménynek, hogy a vasút a helyesbítésnél nem járt el a szabályoknak megfelelőleg, csak az a következménye lehet, hogy a helyesbítés nem tekinthető kellőleg publikáltnak, de ez a szempont a perben nem játszik szerepet, mert a felperes oly küldemények után igényli a 29 f díjtétel alkalmazását, melyek még a helyesbítő hirdetmény közzététele előtt adattak fel s az eldöntendő kérdés az, hogy a hibás díjtétel a hiba kiigazításáig a vasútra nézve bir e és mennyiben hatálylyal. Ebben a kérdésben nincs döntő jelentősége annak hogy a K/F. alatti hirdetmény szerint a hiba «azonnali érvényességgel »> igazíttatott ki. A hirdetmény idézett kitételei ugyanis csak arra czéloznak, hogy a vasút a szóban forgó hibát a fent idézett rendelet 12. §. 4. pontjában említett oly hibának tekintette, melynek helyesbítésére az említett pont értelmében nincs hirdetési határidő megszabva, léhát az idézett kitételekből nem következik, hogy a vasút a kiigazított díjtételt a helyesbítő hirdetmény közzétételéig hatályosnak kivánta tekinteni. Az a körülmény pedig, hogy a vasút a ClF. és D/F. alatti okiratok szerint a reclamatiók elintézésénél nem hivatkozott a díjtétel téves voltára, nem jelenti az igény elismerését, mert a vasút az említett irataiban — bár más alapon — elutasította a felszólamlást, oly jogszabály pedig nincs, mely a vasutat elzárná attól, hogy a perben kifogásként oly körülményt is érvényesíthessen, a mit a felszólamlás elutasításánál indokul fel nem hozott.