Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XVI. kötet 1911-1912 (Budapest, 1913)

38 Budapesti kir. ítélőtábla. Úgyde a felhozott s a megtámadott Ítélet indokai szerint bizonyítani kivánt körülmények alapján a vasút vétkességét a kir. Ítélőtábla sem tartja megállapíthatónak, mert a felebbezési bíróság helyes okfejtése szerint a nagy hadgyakorlatok folytán Szombathely leadó állomáson beállott rendkívüli kocsitorlódás mellett a vasútnak az az eljárása, hogy a kereseti küldeményt tartalmazó kocsit nem a rendes rakodóhelyen, hanem nyílt pályán bocsátotta kirakás végett az átvevő rendelkezésére, akkor sem minősülne vétkes gondatlanságnak, ha bizonyíttatnék, hogy a rakomány azon a helyen, a hová állíttatott, inkább ki volt téve a mozdonyokból kihulló szikráknak, mint a rendes rakodóhelyen. Ellene veti ugyan ennek a döntésnek a felperes, hogy a vasút rendkívüli forgalmi viszonyok esetében is köteles a forgalom akadálytalan lebonyolításáról megfelelő eszközök és a személyzet szaporítása által gondoskodni. Azonban ez a támadás nem alapos, mert a vasút nem tarthat fenn állandóan oly berendezéseket és oly nagyszámú személyzetet, hogy a fuvarozás minden egyes állomáson rendkívüli forgalmi viszonyok közt is époly gyorsan és akadálytalanul legyen lebonyolítható, mint a forgalom rendes menete mellett A vasúti szabályzattal [együttjáró felelősség és a vasúti fuvarozástól függő fontos érdekek pedig nem tűrik azt meg, hogy a vasutaknál forgalmi szolgálatra esetről-esetre kisegítőkként oly egyének alkalmaztassanak, a kik a vasúti szolgálatra képesítve nincsenek, abban jártassággal nem birnak. Ha pedig a vasút rendelkeznék fölös számú szakképzett közegekkel, a kiket rendkívüli forgalmi viszonyok esetén egyes állomásokon kisegítő szolgálatra igénybe vehetne, ily módon sem volna eloszlatható az a nehézség, mely a rendkívüli forgalom mellett a kocsiknak az állomáson elhelyezésével jár. Minthogy ezek szerint a vasutat vétkes gondatlanság nem terheli, az a panasz sem vezethet sikerre, hogy a vasút a fuvarozás befejezése után is felelős a vétkesen okozott kárért. A szóbeli tárgyaláson felperes arra a jogszabályra is utalt, melynél fogva a vasút az üzem veszélyessége alapján a véletlen kárért is felelős. Azonban ez a szabály a peres esetre nem alkalmazható, mert ha az árú kirakása idejében, midőn a kár keletkezett, a fuvarozás befejezettnek tekintetik is, de az árú kétségkívül a fuvarozás folyományaként jutott abba a helyzetbe, mely-