Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XVI. kötet 1911-1912 (Budapest, 1913)

Budapesti kir. Ítélőtábla. 29 közönséget az árú mibenléte iránt tévedésbe ejtse, a hirdettető czég iránt pedig bizalmatlanságot ébresszen, a megrendelő érdekét nem szolgálja és reá nézve semmi értékkel nem bír. Ezeknél fogva a felebbezési bíróságnak az a döntése, hogy a támpéldányok beküldéséig, illetőleg addig az időpontig a míg az alperes a helytelen közzétételről meggyőződést szerezhetett, s a további közzététel beszüntetése iránt intézkedhetett volna, felperes nem követelhet a helytelen hirdetésekért díjazást. Felperesnek az az ellenvetése, hogy alperes a közkézen forgó napilapokból a támpéldányok beküldése előtt is meggyőződhetett a közzétett hirdetések tartalmáról, nem helyt álló azért, mert a megrendelő nem tartozik nyomozni, hogy a hirdetési vállalkozó megfelelt-e kötelezettségének, hanem a támpéldányok közlése szolgál annak igazolására, hogy a vállalkozó a hirdetéseket kellő módon közzététette és a kikötött díjat kiérdemelte. A kifogásolás elmulasztásának pedig az ily ügyletnél nincs az a joghatálya, hogy a teljesítés elfogadottnak volna tekintendő, mert a teljesítés ily esetben nem a támlapok megküldésével, hanem a hirdetések közzétételével történik, s ahhoz a megrendelő közreműködése, illetőleg a teljesítés elfogadása nem kívántatik, tehát a már megtörtént szolgáltatás természeténél fogva utólag nem is pótolható tévedés vagy mulasztás jogkövetkezményei nem szűnhetnek meg az által, hogy a megrendelő a támlapok beküldése után kifogásáról a vállalkozót azonnal nem értesítette. Az az érvelése alperesnek, hogy a kifogásolás elmulasztása a fennforgó esetben nem jelenti a számlázott követelés elismerését, megfelel ugyan a kir. Ítélőtábla fent kifejtett jogi álláspontjának. Azonban erre alapított panasza tárgytalan, mert a felebbezési bíróság nem tekintette a kifogásolás elmulasztása folytán a követelést elismertnek, s a mulasztás jogkövetkezményeit nem is a múltra nézve mondotta ki, hanem csak a támlapok közlése után megjelent hirdetések tekintetében, és pedig azon az alapon, mert azt a hátrányt, hogy a hirdetések tovább is helytelen rajzzal jelentek meg, az alperes kellő gondossággal kifogásai megtétele által elháríthatta volna. A kir. ítélőtábla mégis helyet adott az alperes felülvizsgálati kérelmének azért: mert a felebbezési bíróság jogi álláspontjától eltérőleg úgy találta, hogy a szerződésben kikötött dij, melyben a felperes üzleti nyeresége is bennfoglaltatik, csak szerződés-