Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XVI. kötet 1911-1912 (Budapest, 1913)

26 Budapesti kir. ítélőtábla. a váltó alapján. Ily megállapodás hiányában pedig a váltó fizetésül adása sem szünteti meg az eredeti kötelmet, mert a váltó önmagában nem vagyonérték, csak fizetési igéret, s így nem szolgál a követelés kielégítésére, hanem a végett adatik, hogy az abban foglalt ígérethez képest a fizetés a lejáratkor teljesíttessék. A követelés tehát nem a váltó kiállításával, hanem annak beváltásával szűnik meg, a váltó adása pedig a hitelező jogait csak annyiban érinti, hogy a lejárat előtt fizetést nem követelhet, és fizetés ellenében a váltót tartozik kiadni. Azonban alperes a lejárat után sem fizetett, a felperes pedig a váltót az aláírások kitörlése után az iratokhoz csatolta, minek folytán ki van zárva, hogy annak alapján bárki is váltói úton jogokat érvényesíthessen. A felebbezési bíróság tehát az által sem sértett jogszabályt, hogy nem a váltó kiadása ellenében kötelezte az alperest a fizetésre. A váltójogból merített az a kifogás pedig, hogy a váltó fizetés végett be nem mutattatott, a köztörvényi követelés érvényesítésére befolyást nem gyakorol, s azért sem bír jelentőséggel, mert alperes nem is állítja, hogy a bemutatás hiányából reá bármi joghátrány háromlott volna. 18. A közvetítés fogalma. Nem jár közvetítési díj, ha a közvetítő ténykedése a fél érdekében kifejtett és az ügylet megkötését előmozdító tevékenységnek nem minősül. (1911 okt. 31. G. 236. sz. a.) A kir. Ítélőtábla : A 2. •/. alatt bemellékelt levélben a felperes jogelőde azt írja az alperesnek, hogy értesítse őt arról, hogy «vájjon pápai házát hajlandó-e eladni, a mely esetben arra egy komoly reflectansa van». Az e részben meg nem támadott tényállás szerint a felperes jogelődje a 2. '/. alatti levél megírását megelőzőleg Sz. G.-tól tudta meg, hogy az alperes háza eladó és hogy az alperes és Sz. G. a ház eladása iránt már tárgyaltak. A felperes előadásából az is kitűnik, hogy a 2. •/. alatti levélben meg nem nevezett «komoly reílectans» ép Sz. G. volt. Az alperes a 2. •/. alatti levél vétele után azon hiszemben, hogy a felperes jogelődje nem Sz. G.-t, hanem más vevőt fog