Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XVI. kötet 1911-1912 (Budapest, 1913)

4 Budapesti kir. ítélőtábla. vénytelen gyermekének addig, a míg ennek munkaképessége beáll. Az alperes két okból támadja meg a döntést. Első sorban vitatja, hogy a gyermek gyámjával 1885. évi január hó 18-án létesült D. alatti egyesség szerint csak a gyermek 14 éves koráig volt köteles tartási díjat fizetni és ezzel az azóta teljesített kötelezettséggel, az ellenében mint természetes apa ellen támasztható összes igényeket kielégítette, mert a gyermek akkori gyámja mostoha apja volt, a ki atyai és gyámi hatalmánál fogva ezt az egyességet gyámhatósági jóváhagyás nélkül is megköthette. További panasza pedig az, hogy a felebbezési bíróság nem vette fel a bizonyítást abban az általa indítványozott irányban, hogy a gyermekre akkor és ma is illetékes bécsi gyámhatóság a D. alatti egyességet tényleg jóvá is hagyta. Ezek a panaszok sikerre sem vezethettek. A D. alatti nyilatkozatnak és az arra vezetett levélnek nem lehet egyéb értelmet tulajdonítani, mint hogy az alperes azzal a feltétellel kötelezte magát a havi járuléknak a gyermek 14 éves koráig való fizetésére, ha további igények a jövőben ellene nem fognak támasztatni, a D. alatti egyesség alapján továbbmenő követelés az alperes ellen nem formálható. De a D. alatti egyesség nem zárja ki azt, hogy alperestől a tartásdíj fizetése további időre is követeltessék azon a törvényes alapon, hogy a gyermek még nem keresőképes. A mennyiben ugyanis a D. alatti egyességnek és a gyám elfogadási nyilatkozatának oly értelem lenne tulajdonítható, hogy az abban kötelezett időhöz kötött havi járulék fizetésével a gyermek tartási igényei végleg kielégítettnek vétettek, így a D. alatti egyesség még gyámhatósági jóváhagyás esetén se lenne ebben a részében a gyermekre kötelező. A házasságon kívül született gyermek atyja annak a tartási kötelezettségének a teljesítését, a mely a közte és gyermeke között létező vérségi kapcsolatból ered és a mely őt a gyermek keresőképes koráig terheli, csakis akkor és addig bízhatja saját természetes kötelezettségének föléledése nélkül és az alól való szabadulással másra, a mikor és a meddig ez a megbízott elvállalt kötelezettségének eleget tesz, nehogy a gyermeknek feltétlen joga a maga tartására csorbát szenvedjen. Ebből pedig szükségképen következik, hogy a gyermeknek a nemzőjével fennálló vérségi összeköttetésen alapuló személyállapotából kifolyóan el nem idegeníthető igénye van mindazon jogosultságokra, a melyeket nemzőjének tartási kötelezettsége az 6