Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XIV. kötet 1909-1910 (Budapest, 1911)

Szegedi kir. ítélőtábla. 837 menyre, hanem a felperesi ür/yuédnek arra a vétkes gondatlanságára vezetendő vissza, hogy a S. E. T. 188. §-ában foglalt azon rendelkezés ellenére, hogy a felülvizsgálati kérelem a felebbezési bíróság Ítéletének kihirdetésétől számított 15 nap alatt nyújtandó be, nem az Ítélet kihirdetése után vezette be a felülvizsgálati határidőt, hanem az ítélet kézbesítését kérvén, a kézbesítés napjától számított 15 napon belüli időt vezetett be felülvizsgálati határidőül a határidő-naplóba. (1909 nov. 5. G. 317. sz. a.) 911. A Mária Terézia-féle «Urbarium Banaticum» szerint a temesi bánság területén levő legelő jutalék a külső úrbéri illetmény alkatrészét képezvén, az 1871 : LIII. t.-cz.-nek ebben az esetben is alkalmazandó 56. §-nak azzal a rendelkezésével szemben, hogy a legelő illetmény mindaddig, míg az a telekkönyvben kitüntetve nincs, a mennyiben az ellenkező be nem bizonyíttatik, a (belsőség) külső úrbéri illetmény alkatrészét képezi, a keresethez csatolt adás-vevési szerződésnek azzal a kitételével szemben is, hogy K. I. eladja B. M.-nak a kizárólagos tulajdonát képező és a nagybecskereki 1956 sz. tljkvben felvett 10 hold 164 négyszögöl földet, «mindazon jogokkal együtt, melyek őt eddig illették, vevő feltétlen és' örök tulajdonába*) stb., bizonyítható a jelen perben döntő súlylyal bíró az a tény, hogy K. I. árverési vevő a most említett ingatlannak árverésen történt megvételét megelőzően és ezt követően is kijelentette, hogy az ezen ingatlanok után járó és most per tárgyát képező legelő-jutalékot Gz. I. és Gz. M. másodés harmadrendű alpereseknek átengedi és hogy a törzsingatlannak a csatolt adás-vevési szerződés értelmében felperes részére lett eladása alkalmával felperesnek is kijelentette, hogy ezzel a kérdéses legelő-jutalék nem jár, mert azt ő előzően már nevezett másod- és harmadrendű alperesnek engedte át. (1909 nov. 16. G. 320. sz. a.) 912. A tényállás szerint a felperes 1909. évi márczius hó 28. napján a férjével való együttélést azért szüntette meg, mert ez, családtagjai és a szomszédok között róla azt terjesztette, hogy nem mint leány, hanem mint asszony jött a házhoz, vagyis, hogy a felperes férjhezmenetelekor nem volt nemileg érintetlen. Ebből a tényállásból helyesen vonta le a felebbezési bíróság azt a kö-