Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XIV. kötet 1909-1910 (Budapest, 1911)

Jiudapesti kir. ítélőtábla. a megőrzés és visszaküldés elmulasztásából az eladónak a felebbezési bíróság helyes jogi álláspontja szerint csak kártérítési igénye származhat. Ilyen igényt azonban felperes a perben nem támasztott. Az ügylet felbontásának jogkövetkezményein az sem változtatna, ha tényül meg is állapíttatott volna, hogy felperes az 1908. évi április hó 16-án történt telefon-beszélgetés alkalmával 3 napi határidőt tűzött ki az árú visszaküldésére, az 1908. évi április hó 17. napján kelt levelében pedig kijelentette, hogy csak másnap estig kész az árút visszavenni. Ezek a nyilatkozatok ugyanis a felperes perbeli előadása szerint is már az elállási nyilatkozat után történtek, s felperes feltétlen elállási nyilatkozatát utólag sem feltétel, sem idő határozás által nem korlátozhatta, miért is az egyoldalulag kitűzött határidő után visszaérkezett árú elfogadását ezen az alapon sem tagadhatta meg. Panaszolja még a felperes, hogy az alperes nem hagyhatta őt hosszabb ideig bizonytalanságban az iránt, hogy az ügyletet megszüntetni kívánja-e, vagy nem, s az eladó érdeke nem tehető függővé a vevő önkényétől. Azonban eredményre az a panasz sem vezethet; mert alperes elállási szándékát az irányadó tényállás szerint határozottan kijelentette s magukból a felülvizsgálati kérelemben felhozott tényekből az tűnik ki, hogy alperes ismételten késznek nyilatkozott az árú visszaküldésére, tehát oly magatartást tanúsított, melynek alapján felperes az alperes szándéka s az árú sorsa felől kétségben nem lehetett, az árú visszaküldése pedig nem késett aránytalanul hosszú ideig. A kifejettékhez képest jelentőségét veszti az a kérdés, hogy alperes az ügylet felbontása után azonnal intézkedett-e az árú visszahozatala iránt? s hogy sürgős intézkedés esetében az árúnak mikor kellett volna a felperes telephelyére, Budapestre érkezni? miért is az ide vonatkozó támadásokkal foglalkozni nem kellett. 15. Versenytilalom a szerződő fél örökösére nem száll át. Számadási per feltétélei (1893: XVIII. t.-cz. 16. §.). (1909 nov. 3. G. 495. sz. a.) A kir. Ítélőtábla: A tényállás szerint felperes az alperes czég előző tulajdonosával S. B.-val 1899 január hó 11 én oly