Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XIV. kötet 1909-1910 (Budapest, 1911)

22 Budapesti kir, ítélőtábla. tátott. A felperes értesítése tehát a feladó állomás közvetítésével postai úton is megtörténhetett. Minthogy azonban a postát szállító vasúti vonatok nem közlekedtek s ennélfogva a postai forgalom a rendes pontossággal lebonyolítható nem volt, a vasútnak kötelességében állott a szükséges értesítéseket távirattal továbbítani, mert a rendes fuvarozó gondossága ezt megkívánta és az üzletszabályzat nem tiltja. Ama nem vitás tényekből pedig, hogy a központból kiküldött vasúti tisztviselők, a kik slrike-ba nem léptek, a Kelenföldön megtorlódott küldemények közül, a romlandónak vélt árúkat kiválogatták, azokat a Józsefvárosi pályaudvarra szállították, elárvereztették s a megtörtént eladásról a felperest értesítették, a felebbezési biróság az okszerű következtetés szabályainak megsértése nélkül és a Somm. Elj. 64. §-ának megfelelő indokolással jutott arra az eredményre, hogy a vasút belkezelésében sem forgott fenn erőhatalom jellegű oly akadály, mely lehetetlenné tette volna azt, hogy a felperes árúinak feltartóztatásáról még az árverés előtt értesíttessék. Felhozza ugyan az alperes, hogy a központból kiküldött tisztviselői nem az állomási közegek helyettesítése, hanem a személy- és vagyonbizionság veszélyeztetett érdekeinek általánosságban való megóvása végett voltak kirendelve. Ez a védekezés azonban sikerre nem vezethet. Mert a vasút a forgalmi zavar tartama alatt gondoskodni tartozott arról, hogy az üzletszabályzatban előírt mindazok az intézkedések megtétessenek, a melyek a strike mellett is megtehetők voltak. Az a kérdés, vájjon a jelen esetben eljárt vasúti alkalmazottak tudták-e azt, hogy a felperes kellő értesítés esetén árúival rendelkezhetik és ekkép a kárt elhárítja, nem ügydöntő. Mert a felperes követelése fuvarozási szerződésből származik. Az a fél pedig, a ki szerződéses kötelezettségének eleget nem tesz, a be* állott kárért felelős akkor is, ha mulasztásának következményeit minden irányban és teljes biztonsággal előre nem láthatja; elég, ha a mulasztás és a kár között az oki összefüggés fenn forog. Ebben a tekintetben pedig a felebbezési biróság a per összes körülményeire kiterjedő indokolással, a melyet csak azzal kell kiegészíteni, hogy a 64. §-hoz tartozó Xl-ik póthatározmány első pontja szerint, a feladó állomás a nála tett rendelkezésről a feladó kívánságára távirattal köteles a feltartóztató állomást érte+ siteni, megállapította, hogy a felperes, ha a forgalmi akadályról