Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XIII. kötet 1908-1909 (Budapest, 1911)

22 Budapesti kir. ítélőtábla. Fizetések megszüntetésének kérdése. Tönieggondnoki felhatalmazás vizsgálata. Ténymegállapítás a felülv. eljárásban. (1908 okt. 15. G. 339. sz. a.) A kir. ítélőtábla: Nem vitás, hogy a keresettel megtámadott biztosítási végrehajtás az alperes javára, a csődnek 1907. évi április hó 27-én történt megnyitását megelőző napon, április hó 26-án foganatosíttatott és a kir. Ítélőtábla a csődiratoknak hivatalból való betekintése útján meggyőződött, hogy a csődnyitási kérvényt, a közadós a végrehajtás foganatosításának napján adta be: Ámde egyedül ezen tények alapján a keresetnek helyt adni nem lehetett, mert a joggyakorlat nem követ oly szabályt — minőre felperes hivatkozik — hogy tudniillik a csődnyitását megelőző napon, továbbá a csődkérvény beadása napján foganatosított végrehajtások, akkor is hatálytalanok, ha a végrehajtató hitelező a fizetések megszüntetéséről illetőleg a csődkérvény beadásáról nem tudott. Abban igaza van a felperesnek, hogy a joggyakorlat által elfogadott és a kir. Guriának polgári ügyben hozott 56. számú teljes ülési döntvényében kifejtett szabályok szerint a csődtörvény 27. §. 3. pontjában meghatározott 15 napi válságos idő alatt szerzett biztosítás csupán akkor nem vonható ezen törvényhely rendelkezései alá, ha a hitelezőnek biztosításhoz való igénye a válságos idő előtt keletkezett szerződésen vagy az anyagi törvény rendelkezésein alapul, de magában az, hogy a hitelező a végrehajtási törvény alaki szabályai szerint oly helyzetben volt, hogy követelésre nézve biztosítást szerezhetett, már a csődtörvény 31. §-ának rendelkezéseinél fogva sem nyújt oly igényt, mely a csődtörvény 27. §. 3. pontjának alkalmazását kizárná. Ugyanis a hitelezőnek a követelés lejártával beálló az a joga, mely szerint követelése kifizetését követelheti, még nem jelenti azt, hogy az adós vagyonából másokat megelőző hatálylyal biztosítást vagy zálogot követelhessen és pedig annál kevésbbé, mint a jogcselekményeknek csőd esetében való megtámadhatását tárgyazó rendelkezések czélja épen az, hogy a hitelezőnek — a követelésük korábbi vagy későbbi lejáratán alapuló különbségtétel nélkül — egyenlő arányban leendő kielégítését elérhetővé tegye. Ezek szerint s minthogy nem vitás, hogy alperes a kér-