Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XIII. kötet 1908-1909 (Budapest, 1911)

Budapesti kir. Ítélőtábla. 19 ajánlatot a más oldalról kapott előnyösebb ajánlat miatt is csak 600 K kártalanítási összeg megfizetése mellett utasíthatja vissza. Ebből az értelmezésből következik, hogy felperes akkor sem juthat hátrányosabb helyzetbe, ha közbenjárását alperes nem a miatt mellőzi, hogy felperes közbenjárásával nem érhet el oly eredményt, mint ha mással, mint a felperes által ajánlott vevővel köti meg a szerződést, hanem az esetben is köteles a felperest a megbízási szerződésnek megfelelő ajánlatának mellőzése miatt legalább is a kikötött 600 koronával kártalanítani, ha alperes a kikötött határidő alatt mástól előnyösebb ajánlatot nem kapott. A felebbezési biróság tényállásként megállapította ugyan, hogy a felperes által ajánlott vevő M. J. alperesnek csak 184,000 K vételárt igért a birtokért: azonban ezen a tényálláson nem dől el a per, mert alperes a C) alatt csatolt levéllel már 1907. évi márczius hó 14. napján, tehát a megbízási szerződésben kikötött határidő eltelte előtt megvonta felperestől a megbízást, s ez által a további közbenjárást maga hiúsította meg, minélfogva nem tehet jogos kifogást a miatt, hogy felperes közbenjárása a megbízás visszavonásáig eredményes nem volt, hanem abban az esetben, ha felperesnek módjában lett volna 1907. évi márczius hó 15. napjáig megfelelő vevőt szerezni, alperes a kikötött kártalanítási összeget megfizetni köteles, de ellenkező esetben felperes kártalanítást nem követelhet, mert ha a kikötött határidő alatt amúgy sem sikerült volna megfelelő vevőt találnia, ez esetben eljárásának eredménytelenségét nem a megbízás visszavonása okozta. Felperes a megtámadott Ítélet szerint felhozta és bizonyítani is kívánta, hogy M. J. még az alkudozást megelőzőleg, de utóbb is ismételten kijelentette felperes előtt, hogy ő hajlandó a birtokért 216,000 K vételért megadni. Azonban a felebbezési biróság ebben az irányban a tényállást nem hozta tisztába. E részben pedig a tényállás megállapítása abból az okból sem mellőzhető, hogy M. J. magával az alperessel szemben nem tett 216,000 K vételárra szóló ajánlatot: mert a döntő kérdés csak az, hogy felperes közbenjárásától lehetett volna-e eredményt várni, ha tőle a megbízás a kikötött határidő eltelte előtt meg nem vonatott volna? A felebbezési biróság tehát, midőn e kérdésnek jelentőséget nem tulajdonított, egyrészt a felek között létrejött szerződést értelmezte tévesen, másrészt a megbízás egyoldalú visszavonása esetén alkalmazandó jogszabályokat mellőzte helytelenül. 2*