Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XIII. kötet 1908-1909 (Budapest, 1911)

Budapesti kir. ítélőtábla. la 1905. évi június hó 12-én volt fizetendő; az alperes a tartozás összegének — mely az Ítélet szerint 12,890 koronára, a csatolt büntető bírósági iratok szerint 12,720 K 30 fillérre rúgott, postai úton való megküldése iránt intézkedett is, a megfelelő összeggel terhelt levelet egyik alkalmazottjának június hó 10-én átadván, azonban ez a levél, különös módon, a postára adás előtt értéktelen ujságpapirost tartalmazó más levéllel felcseréltetvén, a felpereshez el nem jutott és felperes a kérdéses összeget alperestől csak öt nappal később kapta meg. E tényállás alapján felperes a kamatveszteségnek, valamint ama kiadásoknak, mint az alperes terhére eső kárösszegnek megtérítését követeli, mely kiadásokat annak kiderítésére fordított, hogy az alperes által, június hó 10-én, a felperesnek czímzett levélbe tett pénz mi okból nem jutott el hozzá és a levél hol, kinek bűnös cselekménye folytán cseréltetett fel. E tényállás szerint a készpénzzel tartozó adós fizetési késedelmének és ebből származó kárkövetelésnek esete forog fenn. Nem bir tehát ügydöntő jelentőséggel a bűncselekmény elkövetőjének alpereshez való alkalmazotti viszonya és az alperes felelősségén az sem változtathatna, ha a kérdéses pénzküldemény ily viszonyban nem álló egyén hibájából vagy akár a postai szállítás közben veszett volna el. Mert szabály, hogy a készpénztartozással terhelt adós — a mennyiben a szerződésből, az ügylet természetéből vagy a szerződő felek szándékából más nem következik, a mely kivételek valamelyikének fennforgását az alperes nem is vitatja — a hitelezőnél ennek kereskedelmi telepén köteles fizetni (Keresk. törvény 324. §-a), úgyszintén szabály, hogy ha az adós a fizetés teljesítése végett mások tevékenységét veszi igénybe és a teljesítésnek ily módját választja, akkor az eredményért, a kellőleg való teljesítésért, a hitelezővel szemben felelős, s eme felelősségét még ha őt semmi hiba nem terhelné is, sem meg nem szüntetheti, sem nem csökkentheti az arra való utalással, hogy mások közvetítéséhez fordult, mi az ő akaratától függött. Ezekből következik egyúttal, hogy az alperes felelősségének kimondására vonatkozó döntés az imént feladott szabályoknál fogva helyes. Nincs jelentősége annak sem, hogy a felebbezési bíróság nem állapította meg részletesen a felperesnek szánt levél felcserélésének körülményeit, tudniillik, hogy a felcserélés a postára adással megbízott, vagy egy másik alkalmazottnak hibá-