Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XIII. kötet 1908-1909 (Budapest, 1911)

Budapesti kir. Ítélőtábla. 13 minek folytán felperes kénytelen volt a 320 kilogramm súlykülönbözetért 325 korona 64 fillért fizetni. Ezt az összeget és a fenforgó vitás kérdés elintézése végeit Szennára küldőit megbízottjának útiköltségét veszi a felperes keresetbe, a répatakarmány fejében 50 koronát számítva az alperes javára. A kir. itéltábla: Minthogy 1903. évi október hó 27. napján a sertések átadása és az uradalomnak járó vételár kifizetése F. M. utasítására történt, a teljesítés úgy tekintendő, hogy P. A. intéző az uradalom részéről átadta a sertéseket N. J. megbízottjának, ez pedig a saját vevőjének, felperesnek. Felperes tehát, mint N. J. jogutódja, ha őt az átadás jogszerűsége tekintetében rosszhiszeműség nem terheli, a tulajdonjogot megszerezte már az által, hogy a vele szerződő eladó az árút neki tulajdonátruházási szándékkal átadta, felperes pedig, a ki a vételárt le is fizette, a sertéseket az uradalom legelőjén saját emberével őriztette, tehát azokat tényleg is birtokába vette. Rosszhiszeműség pedig a felperes részéről fenn nem forog. Mert habár az ő nevében eljárt G. A., a ki egyébként az iratokból kitünőleg P. Gy. jószágigazgató utólagos rendelkezését nem ismerte, hanem a "/. levél és P. A. szóbeli nyilatkozata szerint csak arról volt értesítve, hogy az átadásnak november hó 1-sején kell történnie, ekkép mégis tudta azt, hogy a szennai gazdatiszt N. J.-bal szemben a teljesítés idejét illetőleg a jószágigazgató által kötött szerződés feltételeihez szigorúan nem ragaszkodott, egyedül ez alapon az ő eljárása rosszhiszeműnek nem minősíthető. Mert tekintve, hogy az átadás csak négy napgal előzte meg novembeJ elsejét, tekintve, hogy az ügylet, melyet N. J. az uradalommal kötött, igen jelentékeny volt és ehhez viszonyítva a kedvezmény, melyben P. A. nem G. Á., hanem F. M. felszólítására nem is a felperest, hanem N. J.-ot részesítette, igen jelentéktelennek mutatkozott, a felperes megbízottja, a ki a sertések eladása tárgyában az uradalommal egyáltalán nem szerződött, nem tartozott vizsgálni azt, hogy a szennai gazdaság vezetésével megbízott intéző, midőn a kikötött teljesítési időtől ennyiben eltért, jogkörét túllépte-e? Minthogy ekként a sertések 1903. évi október hó 27. napján már felperes tulajdonává lettek, azokkal alperes többé jogosan nem rendelkezhetett, s a súlykülönbözet miatt támasztott követelés biztosítása végett sem volt joga a sertések elszállítását megakadályozni, mert felperes csak az október hó 27. napján