Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XII. kötet 1907-1908 (Budapest, 1909)

Budapesti kir. ítélőtábla. 109 felebbezési bíróság a megállapodást, mely arra, hogy a felperes tetszésére legyen bizva, hogy a hirdetések közlését vagy vételárat követelhessen, nem irányult, helyesen értelmezte akkép, hogy felperes a vételárnak készpénzben való megtérítését nem követelheti. Második panasza a felperesnek amaz anyagi jogszabály állítólagos megsértésére vonatkozik, hogy mindenki mulasztása következményeiért felelős. E részben felperes azt hozta fel, hogy alperes nem tett eleget az ellenszámlájának megküldése után 1905. évi február és márczius hónapokban hozzá intézett, és a támpéldányok, valamint a megrendelőjegyek megküldésére vonatkozó felhívásainak A/F—C/F s e mulasztásával megakadályozta, hogy felperes a vételár törlesztését újabb hirdetések közzétételének szorgalmazása útján 1906. évi július hó l-ig elérhesse; továbbá azt hozta fel, hogy a most említett időponttól kezdve üzletének átruházása folytán a hirdetések közzétételéhez fűződő érdeke megszűnt. Azonban minthogy jogvesztéssel nem jár, ha valaki követelésének perenkívüli bizonyítása iránt hozzá intézett felhívásnak eleget nem tesz, az alperes a felperes által terhére rótt mulasztás következtében a felek megállapodásán alapuló attól a jogától, hogy a vételárnak hirdetések közzététele útján való törlesztéséhez ragaszkodjék, el nem esett, annál kevésbbé, mivel felperesnek is kötelességében állott nyilvántartani, hogy mely hirdetéseket rendelt meg s hogy ezáltal vételárköveteléséből mennyi nyert törlesztést s ez irányban való tájékozatlanságáért a felelősséget alperesre nem háríthatja. A mi pedig a felperes üzletének 1906. évi július hó 1-én történt átruházását illeti, kétségtelen ugyan, hogy ha a szolgáltatást teljesítő félnek a czélba vett ellenszolgáltatás elfogadásához fűződő érdeke hibáján kívül megszűnik, a részéről teljesített szolgáltatás értékének megtérítését követelheti; de a jelen esetben felperes az alperes ellenszámláját 1905. évi február hó 23-én kapta, ettől kezdve az üzlet átruházásáig, melyről alperes előzetesen értesítve nem is volt, elegendő idő állott rendelkezésére, hogy a vételár törlesztését ujabb hirdetések közzétételének szorgalmazása útján követelhesse. Minthogy pedig felperes maga beismerte, hogy valamely általa kivánt hirdetés közzétételét az alperes soha meg nem tagadta: nyilvánvaló, hogy a vételárkövetelésnek hirdetések útján való törlesztése azon múlott, hogy a