Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XII. kötet 1907-1908 (Budapest, 1909)

84 Budapesti Mr. ítélőtábla. tott okiratban nyilvánított lemondásnak hatálya nincs. Azonban annak elbírálásánál, hogy adott esetben a követelés elévülése bekövetkezett-e, figyelembe kell venni azt is. hogy az elévülés nyugvását maga után vonó tények mennyiben forognak fenn ? E kérdés szempontjából nem voll szükséges annak vizsgálata, hogy az üzl. szab. 91. §-ának 4. pontjában foglalt szabályok, melyek az írásban beadott első felszólalásnak az elévülést felfüggesztő hatályt tulajdonítanak, ellenben további felszólalásoktól ezt a hatályt megtagadják, csupán a vasút ellen vagy egyszersmind az általa emelt követelésekre is alkalmazandók e ? Ugyanis az üzletszabályok az elévülés nyugvásának kérdését kimerítőleg nem szabályozzák, következéskép az e kérdésre nézve általában irányadó szabályok úgy a vasút ellen, mint a vasút által indított perekben alkalmazandók, s így a jelen esetben akkor is alkalmazandók, ha a 91. §. 3. pontjának intézkedése csupán a vasút ellen támasztott igényekre vonatkoznék. Már pedig a hitelező által saját kezdeményezéséből az adósnak engedett halasztások az elévülés szempontjából jelentőséggel nem bírnak ugyan, de az adós által kezdeményezett egyezkedési tárgyalások folyama alatt a hitelezőre nézve az elévülés meg nem kezdődik s a megkezdett elévülés nyugszik. Áll ez különösen akkor, ha az adós oly tárgyalásokat indít, melyekben a döntés a hitelezőre nézve irányadó felsőbb hatóság intézkedésén fordul meg, midőn tehát a hitelezőt a felsőbb hatóságtól való függésen alapuló tekintet is a perléssel való várakozásra kötelezi; de legkevésbbé lehet az idézett szabálytól eltérni, ha az adós midőn a perlés elhalasztását kéri, egyúttal kifejezetten kijelenti, hogy az elévülési kifogásról letesz, a mily értelmű nyilatkozat alperes részéről az A/F alatt csatolt okiratban történt. Az ily kijelentés nem is eshetik az elévülésről a hitelező érdekében való s közérdekből tiltott lemondásnak, hanem oly nyilatkozatnak tekintete alá, melylyel az adós saját érdekében s arra való utalással, hogy a vele szemben tanúsítandó kíméletet a hitelezőnek hátrányára felhasználni nem fogja, a hitelezőt várakozásra indítja, az pedig a jóhiszeműséggel merőben ellenkeznék, hogy az adós ily körülmények közt s ily czélból tett nyilatkozatnak őt kötelező erejét megtagadhassa. Tekintve, hogy az A F alatti kérvénynek 1905 szeptember 27-én történt beadásától kezdve, melyben alperes annak bejelen-