Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XII. kötet 1907-1908 (Budapest, 1909)

Budapesti kir. ítélőtábla. 81 a felebbezési bíróság a biztosítási szerződés 2. és 3. szakaszát figyelmen kívül hagyta s a bonczolási jegyzőkönyvben foglalt szakvéleményt tévesen értelmezte: alaptalanoknak kellett ítélni. Ugyanis a szerződés 3-ik szakasza, mely alperest mentesiti a szavatosság alól, a gyógyítási folyamatnál vagy gyógyeredménynél előállott sérülésért vagy hátrányokért, melyek a biztosítottnak testi hibájára vagy betegségeire vezethetők-vissza, csupán a biz­tosítottnak meggyógyulása esetében a gyógyítási folyamatnál vagy gyógyeredménynél előállott sérülések és hátrányokért való szava­tosság alul mentesít, de nem mentesítheti alperest a jelen eset­ben, minthogy nem gyógyulási folyamatnál vagy gyógyeredmény­nél előállott sérülés- vagy hátrányért, hanem balesetért szolgál­tatandó kártérítésről van szó. Továbbá a szerződés 2-ik pontja szerint alperes kártérítés­sel oly halálozás esetén tartozik, melyet a baleset közvetlenül okozott, de ezen rendelkezés nem jelenti azt, hogy a balesetnek olyannak kell lennie, mely általában és mindenkire nézve, kor és lesti szervezet különbsége nélkül halált okoz, kétségtelen lévén, hogy ugyanaz a baleset, mely a testi épségre és egészségre rom­boló behatásokkal szemben nagy ellenállási képességgel biró, erős szervezetű fiatal embernél, csupán egészségháborítást idéz elő, idős vagy gyenge szervezetű emberek halálának közvetlen oka lehet. Azt pedig, hogy a baleset a felperes atyja halálának közvetlen oka volt, a felebbezési bíróság jogszabály sértése nél­kül állapította meg a bonczjegyzökönyvbe felvett orvosi vélemény­ből, mert e szerint a biztosított «a baleset alkalmával szenve­dett sérülések folytán, azonban régi betegségekkel szerzett szív­túltengés alapján beállt szívhüdés miatt halt meg» ; mert továbbá az orvosi véleménynek ama kijelentése, hogy «a sérülés, el­tekintve a beteges állapottól, a mely miatt a halál okává vált, önmagában véve körülbelül 45 napos betegséget okozott volna», azt fejezi ugyan ki, hogy a baleset nem volt oly mérvű, mely akárminő erős és egészséges embernek halálát előidézte volna, vagyis nem volt általában és feltétlenül halálthozó : de megerő­síti azt, hogy az erőszakos külső behatás a biztosítottra nézve, a fenforgó esetben, a még a baleset napján bekövetkezett halá­lozásnak közvetlen és főoka volt. Tét'fi : ítélőtáblai határozatok. XII. 6

Next

/
Thumbnails
Contents