Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XII. kötet 1907-1908 (Budapest, 1909)

76 Budapesti kir. Ítélőtábla. újjáépítéséhez, tehát megújításához az épületek mindenkori állapota szerint szükségesnek mutatkozó épület fára terjed ki, de nem terjed ki oly épületek emeléséhez szükséges faanyagra, mely épületek nem egy már fennállónak helyébe lépnek. Megállapította továbbá a kir. Curia, hogy a fajzási jog csakis az 1753. évi márczius hó 26-án kelt okiratban meghatározott eljárás utján és annak korlátai közt gyakorolható, a kérdéses okirat 3-ik pontja értelmében pedig az a körülmény, hogy a jogosultnak épületfára van-e és mily mértékben szüksége, a jogosultak és alperes részéről kiküldött közegek által együttesen állapítandó meg. A kir. törvényszék Ítéletének indokolása szerint felperes azt adta elő, hogy egy régi, szűknek bizonyult melléképülete helyett sokkal nagyobb méretű ujat emelt, azt pedig nem bizonyította, hogy a régi épület megújítását annak állapota tette szükségessé. Ily körülmények mellett a felebbezési bíróság az az álláspontja, hogy felperes nem egy régi, használhatatlan épületét újította meg, hanem lényegileg uj, nem a régit helyettesítő épületet emelt, a melyhez szükséges épületfát tehát felperes szolgalmi joga alapján a kifejtettek szerint követelni jogosítva nincsen, a szolgalmi jog gyakorolhatása szempontjából nem birván jelentőséggel az, hogy felperesnek nagyobb épületre szüksége volt-e vagy sem. Felperest tehát felülvizsgálati kérelmével el kellett utasítani. Alperes felülvizsgálati kérelmének azonban a kir. ítélőtábla hely adott, mert a kir. Curia már idézett Ítéletében az iránt is döntött, hogy a felperest megillető szolgalmi jog, alperesnek mely ingatlanait terheli, ezzel a döntéssel, de a szolgalom jogi természetével is ellenkezik tehát a kir. törvényszéknek az az álláspontja, hogy alperes, felperes tűzifa szükségletét, a kir. Curia ítéletében meg nem jelölt erdőkből is kielégíteni tartoznék és tévesen hivatkozik mindezekkel szemben a felebbezési bíróság az 1753. évi egyezség 3-ik pontjára, mert a szolgalom megítélése iránt 1887. évi 2849. számú keresettel indított rendes perben a kir. Ítélőtábla, a kir. Curia által helyben hagyott 14,159/892. sz. ítéletében már megállapította, hogy a kérdéses egyezségben az 1523. évben kelt alapszerződéstől eltérő uj jog engedélyezése nem foglaltatik. Az 1753. évi egyezség 3. pontja is csak azt tartalmazza, hogy a jogosultak, a mennyiben tüzelőfa az addig is szabad erdőkben hiányoznék, ilyent az előző szerződésben foglalt más erdőkből, tehát nem alperesnek bármely más erdejéből