Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XII. kötet 1907-1908 (Budapest, 1909)

Budapesti kit. ítélőtábla. 55 szerint I. rendű, alperes a tisztviselő-egylettől kapott 843 K 48 fillérnél nagyobb összeget 1366 K-át fizetett ki elhalt férje gyógyítási és temetkezési költsége fejében, — s minthogy ez a költség az örökhagyó hitelezőit megelőzőleg első sorban kielégítendő hagyatéki terhet képez, melyet a túlélő házastárs csak hagyatéki vagyon hiányában, vagy elégtelensége esetében köteles viselni, ennélfogva a gyógyítási és temetési költség által kimerített hagyatéki vagyonból felperes aránylagos kielégítést sem követelhet s alaptalan az a jogi álláspontja is, hogy a gyógyítási és temetési költség a magy. kir. államvasutak takarék- és segélyző-szövetkezete által fizetett halálozási segélyből, valamint a magy. kir. államvasutaktól járó temetkezési járulékból viselendő, mert azok a járandóságok magát a túlélő házastársat illetik, s mit elsőrendű alperes a hagyatéki vagyonból a hagyatéki terhekre jogosan fordított, annak a saját vagyonából visszatérítésére nem kötelezhető. 33. Munkadíj és napidíj. (1908 június 3 1907. I. G. 642. sz. a.) A kir. Ítélőtábla: A felebbezési bíróság akkor, midőn olyan összeget itélt meg a felperesnek, a mely összeg a munkálat eredményes volta esetére meghatározott munkadíjjal egyenlő, — a szerződést tévesen értelmezte, mert a szerződés vonatkozó kikötései azt jelentik, hogy a munkálat eredménytelensége esetén követelhető kiadások és napidíjak összege kisebb kell hogy legyen annál az összegnél, mely a munkálat eredményes volta esetére munkadíj czimén illette volna a felperest. Kétségtelen továbbá, hogy a napidíj alatt, szemben a felperes által nem igényelhető munkadíjjal csak az az összeg érthető, a mely a felperes társadalmi állására való tekintettel személyes szükségletei (lakás, élelmezés és kiszolgálás) fedezésére szükséges volt azokon a napokon, melyeket a vállalt munka teljesítése végett rendes lakóhelyén kivül volt kénytelen tölteni. A felebbezési bíróság Ítéletéből nem tűnik ki, hogy a felperes részére napidíj czimén megítélt összeg meghatározásánál ebből a felfogásból indult volna ki, sőt az a körülmény, hogy az elsőbijóság Ítéletének indokait magáévá tette, az elsőbiróság pedig ítéletének indokaiban napidíj helyett