Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XII. kötet 1907-1908 (Budapest, 1909)
10 Budapesti kir. Ítélőtábla. életközösség megszakításáról, valamint a tartásdíj iránti kereset beadásáról és tudta azt is, hogy a vagyonátruházás czélja az volt, hogy felperes tartásdíj iránti követelése kielégítést ne nyerhessen. Ezt a tényállást alperes azon az alapon támadja meg, mert a felebbezési bíróság figyelmen kívül hagyta azt az előadását, mely szerint a tartásdíj iránti kereset beadása után felperes a férjéhez visszatért, vele a vagyonátruházás időpontjában is együtt élt, addig a tartási per is szünetelt és csak az adásvételi szerződés megkötése után, még ugyanazon a napon hagyta el ismét a férjét felperes és másnap intézkedett a tartási per újrafelvétele iránt. Ezekkel a tényállításokkal alperes saját jóhiszeműségét és azt kívánja az ítéleti tényállással szemben kimutatni, hogy a tartásdíj iránti követelés a vagyonátruházás időpontjában még fenn sem állott, hanem csak a házasfelek újabb különválása után keletkezett. Alperesnek ez a támadása sikerre nem vezethet, mert oly esetben, mikor közel rokonok között történt vagyonátruházás által az átruházó fél hitelezője elől a kielégítési alap elvonatott, fennáll az a vélelem, hogy az átvevő tudott az átadónak a hitelező kijátszására irányuló szándékáról. A felebbezési bíróság ténymegállapításánál is alapul vett ezzel a vélelemmel szemben az ellenkezőnek bizonyítása az átvevőt terheli. Úgy de figyelemmel arra, hogy alperes saját előadása szerint a tartási per megindítása után a házasfelek közt ideiglenesen helyreállott életközösség még a vagyonátruházási ügylet megkötése napján újból megszakadt, hogy a tartási perben hozott ítéletekből kitünőleg az életközösség végleges felbontására a férj adott okot, a ki nejét megverte és fejét vasvillával betörte, s így a vagyon átruházása után nyomban a vagyonát átruházó férj hibájából beállott az a helyzet, melynek folytán felperesnek tartási igényét érvényesíteni kellett, a felhozott körülmények a fentemlített vélelem megczáfolására nem alkalmasak, hanem inkább alperes és D. I. rosszhiszeműségére mutatnak. Figyelmen kivül hagyta a törvényszék alperesnek azt a kifogását, hogy az átruházott vagyon értéke az átruházás óta az alperes költségén előállított épületek értékével gyarapodott; a felebbezési bíróság tehát e részben nem járt el szabályszerűen. Azonban az említett értéktöbblet figyelmen kivül hagyása, — tekintettel az ingatlanoknak az átruházás idejében is a kereseti követelést többszörösen meghaladó értékére, — alperesre nézve nem
