Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XII. kötet 1907-1908 (Budapest, 1909)

Budapesti kir. Ítélőtábla. megtagadta, jóllehet követelésére nézve M. S. ellen a végrehajtás már elrendeltetett: és ebből következteti, hogy az előjegyzést telekkönyvi úton már nem igazolhatja. Ezek szerint felperes követelését alperes ellen pusztán nyilvánkönyvi joga alapján érvényesiti, a per elbírálásánál tehát a nyilvánkönyvi jog szabályai irányadók. Az osztrák polgári törvénynek az idézett telekkönyvi szabályok 21. §-ával fentartott 469. §-a szerint «a zálogjog megszüntetésére az adósság lefizetése magában nem elegendő ; a jelzálogos jószág mindaddig lekötve marad, míg az adóslevél, a zálogjoga nyilvánkönyvekből ki nem töröltetik.*) Ebből pedig kapcsolatban a telekkönyv nyilvánosságára vonatkozó jogszabályokból következik, hogy harmadik jóhiszemű személyek az anyagi jog szerint megszűnt, de a telekkönyv szerint fennállóknak mutatkozó jogokra további jogokat érvényesen szerezhetnek. Ezekkel a különleges jogszabályokkal szemben az általános magánjognak a jogok megszűnésére, a további jogszerzés feltételeire, a jogalap nélküli gazdagodásra és a tévedésre tartozó szabályai nem alkalmazhatók. Alperesnek ide vonatkozó jogi érvelése tehát téves, azonban felülvizsgálati kérelmének a S. E. T. 203. §-ának felhívása mellett mégis helyet kellett adni, mert a kereseti előadás szerint, de a csatolt telekkönyvi kivonatból is kitünőleg, felperes javára az alzálogjog csak előjegyeztetett; és felperes nem állította, hogy a kivonat lezárása után az előjegyzés a telekkönyvben igazoltként feltüntettetett volna, hanem ép ellenkezőleg keresetében maga utalt arra, hogy a telekkönyvi hatóság az alzálog bekebelezését megtagadta. Azt pedig, hogy telekkönyvi hatóság elutasító végzésével szemben az előjegyzés ebben a perben mondassék ki igazoltnak, a telekkönyvi rendtartás 95. §-a kizárja, mert alperes mint az ingatlan tulajdonosa M. S.-nak, mint jelzálogos hitelzőnek nem jogutódja. A dolog ily állásában tekintettel arra, hogy a telekkönyvi rendtartás 59. §. b) pontja és 94. §-a értelmében «az előjegyzések csak utólagos igazolás»-nak feltétele alatt eszközlik a nyilvánkönyvi jogoknak megszerzését; hogy tehát felperes a nem igazolt előjegyzés alapján oly nyilvánkönyvi joggal, melyet az ingatlan tulajdonosa ellen érvényesíthetne, nem bir, de a kir. Guriának 61. számú döntvénye is bekebelezés útján végleges dologi hatálylyal megszerzett alzálogjogot feltételez, arra az eredményre kellett jutni, hogy a felebbezési bíróság az idézett.