Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XII. kötet 1907-1908 (Budapest, 1909)

16 Budapesti kir. ítélőtábla. gyertya használatát megengedte, holott a mindennapi tapasztalatból, különösen pedig ily anyagokkal való foglalkozásból tudnia kellett, hogy ez esetben a robbanás veszélye csak a legnagyobb óvatosság mellett zárható ki. A robbanás ekkép alperes gondatlanságára lévén visszavezethető, a robbanás okozta kár és alperes gondatlansága között is az okozati összefüggés fenforog. Ezekkel szemben alaptalan alperesnek az a panasza, hogy a felebbezési bíróság jogszabályt sértett, mikor indokolás nélkül mellőzte a kért szakértői bizonyítást arra nézve, hogy a nyert kőolajnak szabad téren való kezelésénél a gyertya használata veszélylyel nem jár. Alaptalan ez a panasz, mert az iratok szerint alperes a bizonyítást a fenti kérdésre kiterjeszteni kívánta ugyan, de ebből a czélból csak a per felfgügesztését kérte a bűnvádi eljárás befejezéséig, a hol ez a kérdés megoldást nyerend. A bűnügyben azonban a szakértők meghallgatása mellőztetett, mert az állítást, melyet alperes bizonyítani kivánt, maga a bekövetkezett robbanás czáfolta meg. Hogy pedig alperes a bizonyítás elrendelését a büntető iratok csatolása után újból kérte volna, az iratokból ki nem tűnik. A nem vitás tényállás mellett továbbá közömbös, hogy alperes munkásai előzetesen zárt lámpát kértek-e vagy sem; a felebbezési hiróság ide vonatkozó ténymegállapításaa ellen irányuló támadás tehát még alapossága esetén sem vezethetne sikerre, Végül a felebbezési bíróság Ítéletének az az indokolása, hogy alperes elnézte, hogy munkásai szabadon égő gyertyát használtak és hogy azt a hordóhoz közel tartották, lényegében csak utalást tartalmaz arra, hogy a helyszínén jelen volt alperes a kellő felügyelelet elmulasztotta, nem foglalja magában azt a ténymegállapítást, hogy alperes azt, hogy a munkások a gyertyát a hordóhoz közel tartották, tényleg látta is; az e részben emelt panaszok alaptalanok. 10. Szolgálat ingyenessége. (1907 október 17. I. G. 35í. sz. a.) A kir. ítélőtábla: A felebbezési bíróság tényként állapította meg, hogy a felperes, ki 1898 május 1-től 1903. év végéig alperes czégnél mint könyvelő rendes havi fizetés mellett alkal-