Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XII. kötet 1907-1908 (Budapest, 1909)

Budapesti kir. ítélőtábla. 3 kivételt, tehát e rendelkezés azt czélozza, hogy a helytelen díjfelszámítás ellenében az orvoslás útja az átvétel után is nyitva álljon, a nélkül azonban, hogy akár a 61. §-ban, akár az üzletszabályok valamely más szakaszában oly értelmű rendelkezés foglaltatnék, hogy a helytelen díjfelszámítás ellen csupán felszólamlás útján lehet orvoslást keresni, ellenben az árú átvételétől való vonakodás útján orvoslást keresni nem szabad. Tekintve, hogy a kifejtettek szerint alaptalan az a panasz, hogy a felebbezési bíróság az Üzletszabályok 61. és 66. § ainak téves alkalmazásával döntött: az alperest felülvizsgálati kérelmével el kellett utasítani. Megjegyzendőnek tartja azonban a kir. Ítélőtábla, hogy a kifejtettek az árú átvételétől a czímzett részéről való vonakodás alapján a vasút által emelt követelésekre, minő a jelen per tárgyául szolgáló fekbérkövetelés, vonatkoznak, de nem vonatkoztathatók azokra az esetekre, mikor az átvétel elhalasztásából kár származik és a czímzett, illetőleg a fuvaroztató felek annak megtérítését a vasúttól követelik. így előfordulhatna, hogy a czímzett túlmagas díjfelszámítás miatt a romlásnak kitett árú átvételétől vonakodnék s az árúnak az átvételi késedelem okozta megrongálásából eredő kárnak megtérítését követelné a vasúttól, ebben, a jelenlegitől jól megkülönböztetendő, mert nem a vasút által behajtott vagy érvényesített díjkövetelést, hanem a vasút ellen emelt kártérítési követelést tárgyazó esetben ama szabályok volnának alkalmazandók, melyek a vasútnak, mint fuvarozónak kártérítési kötelezettségét szabályozzák. 2. A vasúti üzletszabályzat kötelező ereje. A vasút a hiányos berakásból keletkezett kárért akkor sem felel, ha a berakást a feladó kívánságára a vasút alkalmazottai végezték. (1907 szeptember 12. I. G. 224. sz. A kir. ítélőtábla : Az 1878: XX. t.-cz. VIII. czikke, mely az 1887: XXIV., 1898:1. és 1899: XXX. t.-czikkek szerint mind máig érvényes, a vasúti üzletszabályzatnak kötelező erőt tulajdonít, de ugyanezt teszi a kereskedelmi törvény, mely Il ik része ötödik czímének második fejezetében, főleg a 425-től a 431-ikíg t*