Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet 1906-1907 (Budapest, 1909)

Kassai kir. ítélőtábla. 499 A felebbezési bíróság tényként megállapította, hogy a kérdésben levő építményhez az anyagokat a felperes volt köteles szolgáltatni, azoknak az árát nagy részben már ki is fizette s hogy arra nézve, miszerint a szolgáltatott anyagok árát a felperes a végrehajtást szenvedő munka érdemletéből levonta volna, az alperesek részéről bizonyító adat előterjesztve nem lett. E megállapított tényekből a felebbezési bíróság helyesen vonta le jogi döntését, mert azok alapján az építményt a felperes tulajdonának kell tartani, mint ilyen tehát a végrehajtást szenvedő tartozásainak kielégítési alapjául jogszerűen nem szolgálhat. A felebbezési bíróság jogi döntésének a helyességét egyáltalán nem érinti az, hogy a felperes az építményhez szükségelt faáruk árára nézve a fakereskedökkel szemben a végrehajtást szenvedettért kezességi kötelezettséget vállalt s a fakereskedők előtt úgy nyilatkozott, hogy a faanyag árát a végrehajtást szenvedett érdemletéből fogja levonni. Az alperesek ugyanis, mini végrehajtatok csakis a végrehajtást szenvedő iogán állván, döntő súly csak azoknak a jogcselekményeknek tulajdonítható, a melyek közvetlenül a felperes és a végrehajtási szenvedő közi létesültek. A vállalati szerződés 2. pontja szerint az összes építkezéshez szükséges tégla, kő, mész stb. anyagot a felperes tartozott szolgáltatni, a 3. pontban foglaltak szerint pedig az itt kérdésben levő építményhez szükséges faanyag szolgáltatása ugyancsak a felperes kötelezettségét képezte, a felperes és a végrehajtást szenvedő, mint szerződő felek közti jogviszonyt szabályozó e tényekkel szemben nem bír jelentőséggel az a nyilatkozat, a melyet a felperes a jogviszonyon kívül álló harmadik személyeknek tett; még pedig annál kevésbbé, mert tényként nem lett megállapítva, hogy a faanyag árát a felperes végrehajtást szenvedő érdemletéből valóban levonta volna, a mire nézve a bizonyítási kötelezettség, kétségtelenül az alpereseket, mint a jelzett ténykörülményt állitó feleket terhelte. (1907 ápr. 23. G. 3. sz. a.) 505. Az alperes felülvizsgálati kérvényében azt panaszolja, hogy a kir. törvényszék a törvényes örökösödés iránt fennálló anyagi jogszabályokat helytelenül alkalmazta, a mikor a hitvestársi öröklés mellőzésével az oldalági örökösödésnek adott helyt. Ennek a panasznak nincs alapja; mert a kir. törvényszék megállapította 32*